26 évesen vissza sírom a 16-17 éves koromat,ugyanis nekem kimaradtak a kamaszkor élmények(haverkodás,bulik, csajozás), hogy fogadjam el a koronát,nem akarom elhinni mindjárt 30 vagyok és alig vannak élményeim introvertáltságom miatt?

Nyugi, lesz még normális életünk. Én 30 évesen kezdtem el élni. Addig a négy fal között rohadtam. 32 éves koromban meg jött a korona.

Amíg ez lecseng, addig dolgozhatsz magadon, és mindent bepótolhatsz később. Minden rosszban van valami jó, ez egy jó figyelmeztető volt mindenkinek hogy kezdjen el élni, amíg teheti.

A korona mellett is lehet szociális életed. Nem olyan, de azért valamilyen.

Nekem gimi vége + egyetem első éve volt a koronás időszak. Tudod ilyen apróságok elmaradtak, mint a ballagás, gólyatábor stb.

De ettől még lehet szervezni dolgokat. Csak nehezebb és több energia kell hozzá. De pl most mi tart vissza? Most kb bármit lehet csinálni.

Ugyanúgy voltam mint te! A tinikorom otthon üléssel telt. Nem használtam ki a tinikor adta előnyöket.

2 éve kezdtem el ezt bepótolni! Pedig 29 éves leszek!

Úgy írod, mintha már 70 éves lennél...

Baszd ki! Még 30 se vagy! Mi ez a sipárgás?

Nekem sincs már sok barátom, akikkel szervezhetek közös programokat. Ez az élet rendje, hogy mindenki megházasodik, családot alapít.

Bulizni simán el szoktam menni egyedül! Egyedül jobban is szeretek bulizni, mert nem kell mindig egymáshoz igazodni a haverokkal, és nincs az, hogy egyikőnk szétcsapja magát, és így az én szórakozásomat is elcseszi...

Kicsit berúgok, hogy legyen bátorságom, és máris azon kapom magam, hogy csajjal smárolok, meg mennyi sráccal is összebarátkoztam! Ennyi!

Légy laza! Indulj bulizni! Ne is sipárogj!