Káros kamasz fiúként kizárólag nők között felnőni?

A szüleim kb 4-5 éve váltak el, nem túl békésen. Természetes, hogy egy fejlődésben lévő, még kamaszkorát el sem érő gyereket ez traumaként éri, de több más problémám is volt ezidőtájt, aminek a sebeit mai napig magamon viselem. Viszont a kérdésem most egészen másra irányulna. Most már a válás miatt huzamosabb ideje nők között élek, az édesanyámmal és a hugommal. Úgy érzem nincs ez rám jó hatással, és több tekintetben is kezdek nőiesedni, ami például a beszédet illeti. Nem feltűnő, de számomra ez álladnó konfliktust szül magammal szemben és folyamatosan küzdök is ez ellen. Egyébként egy teljesen rendes, heteroszexuális fiúnak mondanám magam, megjelenésben és minden formában maszkulin vagyok.Úgy gondolom nem látom azokat a férfias mintákat,amit egy fiúnak az apjától látnia kellene, és így folytonos nehézséggel küzdök ebben a helyzetben, az ember segítség és különösebb támogatás nélkül nehezen tudja ezeket a szituációkat kezelni és úgy általában fejlődni. Ezzel a kérdéssel viszont nem tudok megbírkózni, aki járt hasonló cipőben, esetleg pszichológiával foglalkozik vagy csak egyszerűen van egy jó emberi tanácsa, kérem ossza meg velem. F/17