Más is érzi úgy, hogy igazán nincs semmi értelme az életének?

Most ezt nem úgy kell érteni, hogy egy depressziós, öngyilkos gondolatokkal küzdő valaki írja. Semmi ilyen gondom nincs, elvagyok végülis, csak sok értelmét nem is látom a dolgoknak.

Barátaim középiskola óta nincsenek, kapcsolatom se évek óta. Tudom, pesszimista hozzáállás, de ez utóbbihoz sok reményt nem is fűzök,mert 1 ember kivételével soha nem is viszonozta senki az érdeklődésem. Eljárok sok helyre egyedül, meg is lepődnek néha az emberek, hogy milyen helyekre elmegyek egymagam gond nélkül, de ez nem ugyanaz. Családhoz szintén nem állok közel, anyámmal meg egyenesen utáljuk egymást,rengeteget veszekszünk, ami alatt a legundorítóbb dolgokat vágja a fejemhez. Igazából 15 éves korom óta szeretnék, de még most sem tudok elköltözni, hiába dolgozom, főleg hogy a sulit is fizetnem kell, mert mellette tanulok. Talán ha elvégzem, akkor eltudok majd menni, de az meg simán több mint egy év.

Nem tudom, igazából valahogy azt érzem, hogy élek, de minek? Néha ha elmegyek egy jó koncertre vagy olvasok egy jó könyvet, akkor ideig óráig jobban érzem magam, de ez nem sokat ér. Másokat ha megkérdeznek, hogy miért szeret élni, van mit mondaniuk, család, barátok,szerelem, valami, de én meg igazából nem tudok semmit.