Van köztetek, aki nem sajnáltatja magát, hanem évek óta eltervezte, hogy semmi értelme nincs az életének és véget akar neki vetni, csak nem akarja tönkre tenni egy másik ember életét?

Van, vagyis volt mert nekik már sikerült. Mindkettő közeli ismerős volt, egyikőjük egy 7 éves kapcsolatot nem tudott elengedni kötél lett belőle mindössze 25 évesen, annak ellenére hogy egy kisportolt amerikai focis srác volt, aki napjában kétszer is eljárt edzeni.... Kívülről magát a kiegyensúlyozott pozitív életfelfogást látta az aki ismerte, a belsőt meg senki nem ismerte, mert ha fájt a lelkének valaki akkor kiadta az edzésein, vagy a kondiban.

A másik srác az osztálytársam volt, Ő végig küzdötte a kamaszkorát, család nélkül, intézetben felnőve, már az idő alatt is meg akart halni, semmibe nézte az életet, ment a szipuzás, ha olyanja volt szét vagdosta a lábát, karját, 21 évet még betöltötte, utána neki is sikerült elmennie, felkötötte magát egy kieső helyen, ahol még anno együtt hülyültünk.

Viszont akik már beváltották az ígéretüket, nyomós indokuk volt arra amit tettek, aki megerősítést vár, meg elismerést, az csak simán megöregszik úgy hogy észre sem veszi.

Én tavaly tavasszal feküdtem az élettársam mellett és külön mappát csináltam amibe lementegettem a menetrendet, a költséget stb. Van egy hely, amit nagyon szeretek, oda terveztem. Erről egyszer írtam itt, de azt hiszem törölték hála az égnek.

Anyám nálam is a legfőbb visszatartó erő és az élettársam, meg az állataim.

Most jöhet az, hogy de akinek élettársa van, az miért is agyal ilyeneken. Ezt most nem írom le, lényeg ő egy külön ember, te a magad nyomora miatt akarsz meghalni.

Azóta felvételiztem valahová, felvettek, ami ritka sikerélményeim egyike az életben.

Azt végig csinálom megpróáblom végig csinálni és nem elbaszni, mint mindent eddig.

Hát ez hülye banális tanács lesz, de próbálj meg valamit. Bármit, ami épít. Ami valami reményt esélyt ad.

bocs, de szerintem ne eröltessük ezt. 2 féle ember van. az egyik, aki öngyilkos lesz, és a másik, ami mindig fog valami kifogást találni, ami miatt nem teszi meg.

ezzel idáig nincs is gond, de így, hogy kiírtad ezt a kérdést, ez másról nem szól, csak arról, hogy sajnáltatod magad.

Én úgy gondolom, aki meg akarja magát ölni, az határozza el és tegye meg.

Mint előttem is írták komoly indok kell hozzá, hogy valaki megtegye.

Aki még nem tette meg csak gondolkozik rajta, azt is rohadt komolyan kell venni, és nem ráaggatni, hogy csak megerősítést keres meg gyáva meg sajnáltatja magát.

Felszínes k.cs.g az ilyen. Érhetnek olyan helyzetek, amikor idegösszeroppansz és nem látsz más kiutat.

Szia!

Nálam 22 éves koromban diagnosztizáltak mániás-depressziót, amikor még szégyen volt "pszihónak" lenni.

Rá két évre, abbahagytam a gyógyszerszedést, jött egy mániás fázis, majd egy mély depresszió, mély bűnbánat önvád.

Ekkor elvileg megöltem, magam. Akasztás, mikor levágtak már nem éltem. Újraélesztés után két hét kóma.

Mi tagadás megviselte a családot. Ezután 4 év terápia, gyógyszerek st.

Emellet is depressziós szakaszokban indokolatlan halálvágy, reménytelenség az élet hiábavalósága azért gyötört.

Előfordult olyan is, hogy magamban tettem kárt, hogy a lelki fájdalmat a fizikaival helyettesítsem.

A helyzet akkor fordult nagyot, mikor gyermekem lett. Újra tanultam élni orvos segítségével, és van értelme az életemnek.

Persze hazudnék ha azt állítanám, hogy nem zuhanok meg, de tudomásul kell vennem, hogy ez a betegség ezzel jár.

Kerülni kell a stresszt, meg kell tanulni bizonyos dolgokat kizárni, átlépni.

Ettől függetlenül vannak olyan napok, vagy egyes szituációk miatti állapotok, mikor rám is rám tör, hogy minek éljek, mikor

az egész egy szenvedés, amit megspórolhatnék magamnak egy mozdulattal.

Ilyenkor segít a párom, az orvosom és a fájdalom mikor rágondolok, hogy a gyermekem számít rám, nem lehetek olyan önző, hogy elmeneküljek, őt itt hagyva, azzal a stigmával, amit egy öngyilkos "apa"

A nyakába varr...

És élek tovább, ölelem a gyerekem, és hagyom, hogy a lelki gyötrődés, mint " jóleső" elbújás lehetősége a gondok, s a világ elől az elhagyjon.

Helyét átengedje újra és újra valami nagyobb dolognak, a szeretetnek. De a "keselyű még él", és vissza is tér időről időre.

De meg lehet tanulni az életet így is.

Én csak elmeséltem az én történetem! Nem akarom megmondani, hogy miképp csináld az életet, hisz jogom sincs hozzá, és nem érezhetem amit Te.

Van megoldás, de azt csak Te tudod megtalálni... akár széna, akár szalma. A döntés a tied, és csak a tied...

Kérdésedre egy rövid mondatban: igen van hozzád hasonló sorsú ember. Vigyázz magatokra. :)

Óóóóó van. Én

26/n

szilvi