Hogy lehet ebből kimászni? Nárcisztikus.

Van egy nárcisztikus nő, aki nagyon sok fájdalmat okozott nekem már korábban és sajnos miatta a párom is. A páromnak volt egy lány barátja, eleinte a munkája miatt ismerte meg, aztán mikor nem volt közös dolguk, akkor maradt a barátság.

A lány eleinte a páromnál akart PhD-képzést csinálni, ő lett volna a témavezetője, 2x is felvételizett arra a PhD-programra, de nem vették fel egyszer sem, végül egy harmadik alkalommal, egy másik témával másik PhD-ra vették fel.

Nem volt köztük semmi, a lány ugyanis leszbikus, ezt évek óta tudni lehet. Nem is ez volt a fő gond.

A párom éveken át nem jött rá, hogy valami nem stimmel a csajjal és amúgy nagyon sok barátja, ismerőse van (a lánynak) és mindenki kedveli. Valójában amúgy nem tudom mennyire érez szeretetet, az egyik munkahelyére csak egy ismerőse miatt vették fel. A páromból is hasznot húzott, de még korábban a PhD-s meg egyetemista (mesterszakos) évei alatt.

Régen nem jöttem rá, hogy nárcisztikus, de már tudom. Volt, hogy szerveztük volna a párommal a programunkat, de nem tudtuk, mert ő folyton variált, hogy mikor szeretne a városba jönni és találkozni, míg én ezt meg nem elégeltem és megmondtam a páromnak, hogy elég ebből, akkor megmondta ő is a csajnak, hogy ez így nem megy és csak egy nap szabad számára, többi nap velem és szüleivel van, ha ráér, oké, ha nem, akkor nem. Tipikus nárcisztikus. Mintha csak ő lenne a világon.

Máskor meg az volt, hogy ha tudta, hogy engem valami zavar vele kapcsolatban, teljesen hidegen hagyta, meg se kérdezte a véleményem olyan dolgok előtt, amikor szerintem kellett volna. Egyszer épp akkor hívta fel a páromat találkozni, amikor arra járt, de én meg akkorra megbeszéltem a párommal, hogy találkozunk. A párom ennek ellenére elment vele találkozni. Akkor bemutatott neki, beszélgettem a nővel. A nő látta rajtam, hogy nagyon zavar, hogy a közös programunk helyett vele kell ott ülni (jó, nem lett volna muszáj, de a páromat nem tudtam volna lebeszélni) és a párom bevállalta vele a találkozót, de ennek ellenére fel nem merült volna benne, hogy akkor azt mondja, hogy menjünk ketten ahova akarunk és vele majd máskor találka. Az addig oké, hogy eleve a párom is mondhatta volna neki, hogy nem jó neki mert más dolga van, de szerintem az a nő, ha egy kicsit is empatikus lett volna, maga vetette volna fel. Amikor meg én ezt szóvá tettem a nőnek, akkor azt mondta, hogy de attól még, hogy vele van ez a közös ebéd, utána mehetünk ahova akartunk.

A párom ugyan bemutatott neki, de amúgy a nő abszolút nem volt rám kíváncsi, ha rajta múlik, sose ismerem meg. Annyira nagyon nem is kérdezgetett rólam, főleg magáról beszélt a páromnak meg amikor velem beszélt, akkor egyetlen egyszer tett egy pozitív megjegyzést, de utána úgy alakította a társalgást, hogy az jöjjön le, hogy ő is van olyan jó mint én.

A párom ebből semmit nem vett észre, ő két nő átlagos beszélgetését látta csak.

Korábban is sok jele volt, hogy nárcisztikus, mégse látta. Amikor megsértődött a csaj, mert a párom tett neki megjegyzéseket, hogy bizonyos dolgokat elrontott, egy darabig nem szólt hozzá.

A közösségi oldalakon meg agyon van dícsérve, hogy milyen szép meg csinos és mindenki odáig van érte.

Részben a viselkedésével készített ki és hagyott mély nyomokat bennem, de valójában nagyon bunkó, másokról iszonyú tiszteletlenül és paraszt módon tud beszélni. Persze nem mindenki szeme láttára, hanem bizonyos körülmények között mutatja meg a valódi énjét. A páromat még ez se zavarta benne, kérdeztem, hogy hogyhogy nem, azt mondta, hogy azért mert van jó oldala is.

A másik dolog, ami nagyon hatással volt rám, hogy az önbizalmam nulla lett, részben miatta. Főleg mikor őt megismertem. Előtte egészen rendben volt. Mikor megismertem, akkor meg magamat hozzá kezdtem hasonlítani, tökéletesen gyönyörűnek tűnt, úgy éreztem, hogy csúnya vagyok, nem egy kifejezetten zseni csaj, de azért okos, egy darabig folyton bizonyítani akartam magamnak, hogy én is vagyok olyan okos mint ő, több éven át ezt éreztem. A nárcisztikus csaj pedig tudta magáról, hogy valamiben én jobb vagyok, irigy is lett és úgy állította be, hogy ő is van olyan mint én. Látszott rajta, hogy élvezi a helyzetet.

A párom próbálta bizonyítani, hogy szeret, tudta, milyen érzéseim vannak, de azt nem tudta, hogy ez a nő tehet nagyon sok mindenről.

Egyre jobban megutáltam a nőt ahogy egyre jobban láttam milyen ember és mivel a párom nem akarta, hogy el kelljen viselnem őt ha annyira ki nem állhatom, egy idő után sorozatosan nemet mondott neki találkozókra. Attól még beszéltek, de nem találkoztak. Aztán végül le is tiltotta mindenhol és megírta neki, hogy többet ne keresse. Tudom, hogy miattam tette ezt, mert amúgy ő nem látta, hogy milyen az az ember valójában. Mikor a csaj szó nélkül hagyta, hogy a barátságuknak örökre vége, csak akkor jött rá, hogy ez nem is igazi barátság volt és nem is olyan fontos a neki.

Már sokkal boldogabbak vagyunk így, hogy nincs ez a nő a képben, már abszolút nem tartják a kapcsolatot, fel se hozódik egyáltalán, szerencsére már fel sem merül a páromban, hogy találkozna vele.

Igen ám, csakhogy a sérelmek még mindig bántanak.

Pedig a találkozásom a nővel 3 évvel ezelőtt történt, az volt az egyetlen, a párom is akkor látta utoljára. Már 4 hónapja nem beszéltek egy szót sem. (addig voltak üzik, de találkozás 3 éve volt utoljára)

Ha egy nárcisztikus ember éveken át sérelmeket okoz, azt hogy a francba lehet elfelejteni?

Vannak, akik azt javasolják, hogy egyszerűen fogjam fel úgy, hogy mentális beteg. Na hát ez engem cseppet se vigasztal.

Meg hogy ez nem másokról szól (azokról akiket félrevezet és megbánt) hanem róla.

De ha nekem annyi fájdalmam volt miatta, akkor ez nem vigasz.

Nagyon sokan bedőlnek neki és szeretik és találkozni akarnak vele mindenképp meg barátai vannak meg minden.

A párom túltette már magát az egészen, neki könnyebben megy az ilyesmi, meg ugyebár nem neki lett a nő miatt önbizalomhiánya (ha van is neki, nem a nő miatt).