Mennyire szeretitek a családi összejöveteleket? Miért szeretitek vagy miért nem szeretitek? Miket csináltok alatta?

Nem szeretem. Engem nem érdekel senki, én sem érdeklek senkit, vagy csendben hallgatom, ahogy témaként szidják a másikat, vagy elvonulok filmet nézni.

Közben azon mérgelődök, hogy elmegy megint az a kevés szabadidőm erre, miközben értelmesebb dolgot is csinálhatnék.

Szeretem, de gyerekként határozottan jobb volt. Akkor az unkatesóimmal elvonultunk játszani, beszélgetni, a felnőttek meg beszélgettek, poénkodtak.

Viszont, amióta felnőttem, kicsit változott a világ és a hozzáállásom is. Egyrészt az egyik unokatesóm elköltözött és nem jár annyiszor haza, a másikuk pedig nagyon elfoglalt és a sok felnőtt-felnőtt közt pedig néha unatkozom. Emiatt már nem dob fel annyira a program. Így is szeretem, de tényleg nem olyan már, mint rég.

Tesóméknak van 3 gyerek, ezért évente van 4 szülinapi buli - a sógornőm az egyikkel majdnem egy napon született így őt is megünnepeljük, ezért a tesómnak is van már bulija. Meg közös karácsonyozás is van.

Múltkor kollektíven kezdték fikázni a könyvemet, amit kiadtak, úgy hogy amúgy a család el se olvasta.

Ha nem engem fikáznak, akkor sem mi dig tudok ellazulni, mert ritkán látom a családot.

Ráadásul a tesóm nem képes emberszámba venni engem, mindig rámkiabál ezeken a bulikon vagy beszól. Egyszer egy gúnyos megjegyzése után felálltam és eljöttem.

***

A gyerekek érkezése előtt egy falun voltak az összejövetelek, ha tehettem, kihagytam, mert elvitte a napomat, 4 óra leút, 4 óra hazaút, mert abban a horkolós családban nem lehetett aludni este, főleg, hogy hely is alig volt.

Amíg lent voltunk semmi értelmeset nem csináltunk, mindenki fetrengett meg a gép előtt ült.

Ebédnél meg ment a piszkálódás, hogy mar megint buta vagyok meg kövér vagyok és mindig vigyorognom kellett ehhez...

***

Egy időszakban volt egy hagyomány a családban, hogy évente egyszer együtt balatonozunk. Kb mindig ugyanazok mentek és én is, ha tehettem, próbáltam kihagyni.

Az egész semmiről nem szólt, ebéd után összegyűltek a férfiak és elmentek inni, a nők meg a fistalabb férfiak a parton maradtak és feküdtek.

Nem értettem, hogy mit keresünk ott, ez simán lehetett volna annyi, hogy évente egyszer az említett férfiak összeülnek kocsmázni.

Egyszer, amikor mindenki punnyadt meg bóbiskolt, otthagytam a családot, elmentem körbenézni a településen, kicsit kirandultam.

Hatalmas leteremtést kaptam, hogy ez netto bunkóság volt, a családdal kell lenni.

Meg jöttek a gúnyos megjegyzések, hogy biztos csak sunyiban elmentem cigizni.

***

Egyszerűen minden családi összejövetelt utálok, ha délután van, a délelőttöm azzal megy el, hogy ezen stresszelek, ha délelőtt kezdődik, az előttelevő nap azon bosszankodok, hogy megint egy napom elmegy.