Együtt lehet élnem a hibáimmal, a baklövéseimmel, esetleg a szégyennel, hogy hülyét csináltam magamból? Megérdemlem, vagy megéri-e hogy igy is éljek?

Csak ráírtam a szomszéd pasira, hogy össze jöhetnénk. Nem tudtam hogy ez annyira zavarni fogja őt. Persze nem válaszolt. Szóval ő különbnek tartja magát nálam, pedig nem okosabb mint én. Egyszerű ember, azokelőtt drogozott, nem nagy szám ő sem. Mégis nagyra tartsa magát csak azért mert fehér..én roma származású nő vagyok. De nem élek úgy mint a teljes romák. Lenéz engem, csakmert szegény vagyok vagy valami ilyesmi. Én csak azt hittem hogy belemegy, és megszabadulok anyáméktól. Van egy kisfia, írtam neki, hogy az nem baj, elfogadom sajátomként is akár. Nem akartam én rosszat senkinek. Csak nem tudom hogy kell beszélni a pasikkal, nekem még sosem volt. És írtam neki azt is hogy Nem vagy te az isten fia csak a polgármesternő fia. Szóval nagyra tartja magát, pedig egy senki igazából. Az anyja tartsa el. Olyan megvetően néz rám, azóta, de azért nem szól semmit. Még az FB oldalát is törölte. Amúgy meg tudja hogy depressziós vagyok, nem kéne annyira vérig sértődenie. Rosszat ezzel nem tettem, annyira hogy meg kéne halnom miatta. Oké, szégyellem ha elmegyek mellette, pedig nem történt semmi. Az privát üzenet volt, és nem tudja senki sem a faluban. Ha tudnák, pletykálnának mindenfélét, még tennének is hozzá. Nem szeretem. Csak tetszett, de már nem is tetszik a viselkedése miatt. Egyébként fehér a bőröm, és csak félig vagyok cigó.