Akik nem szeretnének gyereket, ők nem félnek attól hogy idősebb korukban megbánják?

Nem. Nem szeretnék gyereket, nem is szeretem őket.

Ez pedig az a fajta ostoba meglátás és ellenérv a gyerkementesség ellen, ami nagyon primitív.

Gyereket sem azért nem szeretnék, mert....hanem amiért a spenótot sem szeretem, ez ennyire egyszerű. Nem döntés kérdése.

Az, hogy ha egyáltalán megéled az öregkort, még mindig azt bánjam meg, hogy nem szültem, mint hogy most ezt szeretném a legkevésbé, és mégis megszülöm. Akik pedig csak e miatt szültek bármikor, roppant önzők, és szerintem ezt érzi is a felnevelt gyerek. Ennek sok értelme lenne, grat a logikai levezetéshez :)

Kezdetnek az, hogy ne kelljen a gyerekemnek átélnie azt, amit a magyar háztartásban 70%-ban átélnek a gyerekek: Hogy a szülők ingerültek, veszekednek az anyagi kiadások miatt, a munkahelyüket gyűlölik és emiatt feszültek, a gyerek csak teher, nyűg, az odafigyelés annyit, hogy ledobom a tv/gép elé, reggel kap egy fehér zsemlét a 10%-os hústartalmú parizerrel, aztán le van tudva.

Ha én valaha gyereket szeretnék, akkor azt jó körülmények közt, megfelelő, biztos anyagi háttérrel és úgy, hogy nem 30 évesen jövök rá arra, hogy basszus, a nyakamba szakadt egy gyerek és még nem is éltem igazán.

"a gyerek csak teher, nyűg, az odafigyelés annyit, hogy ledobom a tv/gép elé, reggel kap egy fehér zsemlét a 10%-os hústartalmú parizerrel, aztán le van tudva."

Huh, hatos, most ez rendesen szíven ütött, hány barátnőmnél, ismerősnél látom, hogy tényleg ez van.

Ebédre főtt rizs, halrudacska, másik nap rántotta, hétfőtől péntekig ez megy, reggelire egy 2 napos zsömle, meg olyan parizer, amit én anno gyerekként ettem, és ma már örülök, hogy nem kell, mert bármit megvehetek, de konkrétan a macskám élhetőbb kaját eszik. Gyümölcs az hó elején max, az is banán meg alma, használtan ruha mindig, stb, és ezt hogy lehetne sorolni még. Gyerek kezébe telefon benyomva (már 4 éves kortól) és csendben van, és szinte látom a barátnőimen, hogy nyűg, ha megszólal a gyerek.

Fhú, ez most tényleg szíven ütött, láttam amit láttam eddig is, de most valamiért pofánbacott, így, mástól is leírva.

Én egy kicsit tartok tőle, de erősebb az ellenérzés.

Én is úgy nőttem fel amit a 6-os írt, bennem leginkább az elhanyagolás hagyott mély nyomot, főleg a válásuk után, mindenféle mentális zavarral, szociális fóbiákkal küzdök emiatt (is), anyámon már időnként látom hogy rájön a hibára, apám sosem vallaná be hogy ő bármit is rosszul csinálna, inkább mindenki más a hibás. Attól tartok én is örököltem ezt a mentalitást. :(

Biztos vagyok benne hogy ők is megbánták már hogy összehoztak engem.

Az én esetemben mindenki jól járt azzal, hogy nem mentem bele gyerek vállalásba.

Nincs türelmem a gyerekekhez.

Folyamatos bizonytalanságban lebegek - 1989 óta.

Olyan országban élek, ahol alapfelállás a kettős, - többes - mérce, ahol bevett szokás a visszamenőleges törvénykezés, a rendeletek visszamenőleges érvényesítése.

- Ezekből egyetlen egyszer sem (!) jöttem ki eddig pozitívan!

Amikor időszerű lett volna ilyesmiben gondolkodnom, akkor lehetetlen küldetés kategória volt a saját otthon megteremtése, utána is csak a szerencsén múlott, hogy nem az utcán fejeztem be földi pályafutásomat, - ha segítséget kértem bárhonnan is, mindenki csak széttárt karokkal küldözgetett másokhoz, körkörösen! Amikor padlón voltam, úgy szart le - az akkori főnököm kivételével - mindenki, ahogy voltam, - de ő érdemben nem tudott segíteni rajtam, hiába is volt meg benne a jó szándék. Az itt élő emberek alapmentalitását megtapasztalva is arra a következtetésre jutottam, hogy ez az ország nem érdemli meg, hogy a jövőben adókat, járulékokat fizető emberek nemzésével támogassam. -Most egyébként abba az irányba tolódnak az események, hogy ezért IS bosszút fog állni rajtam az éppen aktuális állam, - mert ismét VISSZAMENŐLEGESEN leszek gyakorlatilag azért megbüntetve, mert nem vállaltam gyerek nevelését - és az senkit nem fog meghatni, hogy pszichésen alkalmatlan voltam egy ilyen szerepkör betöltésére vagy csak egyszerűen a felelősségtudatom miatt történt-e így. Az sem fog érdekelni senkit, hogy nem voltam hajlandó a nyomorba szaporodni úgy, ahogyan az sem, hogy legalább egy pszichopatával kevesebb jár közöttünk az utcán, - mert az biztos, hogy idegbeteg gyereket neveltem volna akaratom ellenére is.

Természetesen az idők folyamán számolatlanul befizetett adóim, járulékaim azok jól jöttek, hogy aztán el lehessen herdálni a legképtelenebb hülyeségekre, mások jólétét finanszírozhassák belőle, levonhassanak belőle egy olyan nyugdíjjárulékot, amit esélyem nem lesz élvezni életem alkonyán, mert lehetetlen küldetés lesz olyan kort megélni, mint amennyire feltornásszák a korhatárt laposban.

Érdekes módon sehonnan nem kaptam arra irányuló tiltakozó levelet, hogy ne fizessek ennyiszer annyit, mint amennyit elnyelt az állam feneketlen pénzes kútja! Erre jó voltam!