Való egy skizofrénnek gyerek?

Skizofrén vagyok, kiírtam a betegségemmel kapcsolatban egy kérdést és sok emailt kaptam, hogy hogy gondolom én azt, hogy gyereket szeretnék vállalni. Ebből született ez a kérdésem, kiváncsi vagyok, hogy egy kívülálló, hogy látja.

Évek óta tünetmentes vagyok, a gyógyszereim tökéletesen beállították. Agresszív és közveszélyes sosem voltam. De régen nagyon beteg voltam, fél évig voltam a zárton, 100%-os egészségkárosodt szenvedtem, a beszédközpontom is sérült,újra kellett tanulom beszélni a pszichózisok miatt. Mára kívülálló nem mondaná meg, hogy beteg vagyok. Le vagyok nyugdíjazva, elég jó nyugdíjat kapok, külföldön élek. A gyógyszernek sok mellékhatása van, pl. hogy folyton fáradt vagyok, de maga a betegség már nincs jelen évek óta az életemben. 1 terápiát se mondtam le a hosszú évek alatt és a gyógyszert se felejtem el soha bevenni. Ha el is felejteném az orvosom szeirnt, talán egy fél év múlva jönnének újra a tünetek.

Már 30 éves elmúltam, tudom, hogy mit jelent gyereket vállalni. A férjem doktorált ember, én meg most végzem a PhD-t, mellette 4 órában dolgozom. Egyedül a férjem is képes lenne eltartani a családot, ha úgy adódna, sőt kap 10 évente egy év teljes fizetett szabadságot, pont megvan már neki, kivehetné a baba érkezésekor, akár apasági szünetre is maradhatna. Ha vele valami lenne, akkor én is képes lennék anyagilag ellátni magunkat. Nagyon sokat segít nekem, a betegségemben végig támogatott, naponta járt hozzám a kórházba, otthon is segít, ha 5 percet késik már ír,hogy ne aggódjak, tehát mintaférj.

A gyereknek lehetne 2-3 anyanyelve, mert különböző nemzetiségűek vagyunk, egyébként mindketten európaiak vagyunk.Elméletben persze előfordulhat, hogy már holnap visszaesem, gyakorlatban lehet, hogy soha az életben az orvosom szerint, ráadásul évek óta tünetmentes vagyok.

Nagyon vágynánk egy gyermekre, eggyel már elégedettek lennénk, többre vágyni se merünk, mert tudjuk ez is kimerítő lenne számomra. Másfelől tény, hogy örökölhető is lehet a hajlam a betegségre. Sokszor viszont arra gondolok, hogy olyan felelőtlen szülők vállalnak néha gyereket, nálunk biztos jó helye lenne. De az tény, hogy attól nagyon félek, hogy mi van, ha egyszer visszaesek, ez tart főleg vissza még jelenleg. Meg az, hogyha állandóan fáradt vagyok gyerek nélkül is, akkor mi lesz,ha megszületik? Viszont az is sokszor eszembe jut, hogy lehet erőt ad majd nekem. Ezt ugye előre nem lehet tudni. Már most készülünk rá, nyitottunk egy számlát, amire 18 éves koráig gyűjtögetünk neki.