Hogy lehet, hogy egy 18 éves gyerek megmondta, mi a baja a fiamnak?
Nagyon régóta vittük pszichiátertől-pszichiáterre a fiamat, de sose tudtak semmi konkrétummal szolgálni, csak beszélgettek vele, de semmit sem ért. Egy napra meglátogatta egy régi barátja, aki most 18, aggódott érte, és megmondta a nap végén, hogy tévesen kezeli a bejövő információkat, komoly tévképzetei vannak, nem tud rendesen beszélni, gyakran vét szavakat - azt hittük, mert szocializálatlan - és nagyon monoton a hanglejtése, valamint a testtartása egy órán át nem változik semmit. Ezeket én nem vettem észre, vagyis nem tudtam, hogy fontosak, a szakemberek se ezekre, hanem a kórtörténetre és traumákra tértek ki. A 18 éves gyerek egy nap alatt azt mondta szerinte skizofrénia, majd az új kiszemelt pszichiáterrel beszélt előre, és így már az félig rábólintott a diagnózisra, vagyis rengeteg dolgot kizártak, és nemsokára lehet kezdeni a kezelést.
Ennyire béka segge alatt lenne a pszichológiai kezelés Magyarországon, méghozzá Budapesten, hogy egy egyszerű vidéki gyerek is megoldja helyettük a problémát?
Javítom: hangképzés, nem hanglejtés.
A fiam 19 éves.
...
Könnyű befolyásolni az embereket. A szakembereket is. Én inkább azt javaslom, hogy vidd egy magánklinikára, már ha van pár százezretek erre...
Csak egy apróság, tudom, nincs nagy jelentősége, de hátha használható infó: azt írod, kedves kérdező, hogy a fiad a beérkező ingereket olykor tévesen értelmezi. Persze ez nem zárható ki, mit tudhatom én távból... Azonban vannak, akiken ez a látszat, holott ehelyett inkább fogalomzavar jellemzi őket (vagy mindkettő).
A fogalomzavarra nem tévképzet jellemző, hanem fogyaték a szavak, kifejezések jelentős részének értelmezésben. De ez a felvetésem csak egy ötlet, hogy lehetne ilyen szempontból is megvizsgálni, mi lehet a pontosabb kórkép. Aztán lehet, h szó nincs fogalomzavarról esetében, és netán valóban tévképzetei vannak. Távból nem tudhatom, csak ötletet adtam evvel neked.
A kérdésed érdemi részéhez meg annyit, hogy engem mint anno kezdő pedagógust már diszkrimináltak több évtizede a szakmában levő egyes kollégák csak azért, mert ráeszméltek, h bizonyos vonatkozásban a gyermeknevelés kapcsán magasan felettük áll a pszicholgiai érzékem.
Konkrét gyakorlati haszna volt bizonyos fajta többletképességemnek. Első reakciójuk leplezetlen meglepetésük volt, a második meg... hadd ne részletezzem, szóval meglehetősen negatív... Szakmabeli ismerőseim szerint a nekem ártó -évtizedek óta a szakmában dolgozó- kollégák irígysége, szakmai féltékenysége okán. Mondom még egyszer: kezdőként volt, amiben lepipáltam őket. Milyen megoldást láttak? Én tanultam tőlük, amit lehetett, de ők tőlem viszont nem voltak hajlandóak (nem, mintha elvártam volna).
Ehelyett inkább "rugdosódtak"... Presztízs... Nem bírja elviselni némelyik idős pedagógus azt, ha csak egyetlen egy téren is jóval tehetségesebb nála egy kezdő... Tehetek én arról, hogy akad, amiben ügyesebb vagyok náluk?? És eleve: ez baj?? Legyek e vonatkozásban a gyerekek rovására inkább?? Építsem le a képességem?? Vagy mit várnak el egyes szakmabeliek mégis?? Nonszensz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!