Van értelme az életnek 30-35 éves kor fölött, ha addig nem sikerül viszonylag sikeres karriert építeni és tartós párkapcsolatot kialakítani?

27 éves férfi vagyok és nagyon kezdem úgy érezni, hogy kezdek kifutni az időből és már csak pár évem van cselekedni, ha akarok valamit az élettől. Szereztem diplomát, volt már több munkahelyem is, de eddig egyik hellyel sem voltam elégedett, sem a munkával, sem a fizetéssel. A jelenlegi helyem ígéretes, itt már lehetne karriert építeni, de nem rég kezdtem, még nem mondanám biztosnak. Párkapcsolati téren sem sok mindent tudok felmutatni, pár rövidebb kapcsolaton kívül. Nem néz ki túl jól és az anyagi helyzetem sem imponál a nőknek. Belegondoltam, hogy ha 30 éves koromig nem kapom össze magam, onnantól már baromi nehéz lesz normális párkapcsolatot kiakakítani, a korombeli nők nagyon nagy többsége már most is foglalt, házasságot, gyereket tervezget, később pedig már jönnek a kiégett, elvált, gyereket egyedül nevelő 30asok. Nekik én már csak egy pótlék lennék, amit nem akarok. A munkahelyeken is 22-25 évesen még elő lehetett adni a tapasztalatlan pályakezdőt, de 30on felül ez már nem fog bejönni senkinek, addig le kell tenni valamit az asztalra. Ha ne adj Isten a következő 3-5 év során sem jönnének össze a fentebb említett dolgok, mégis mi értelme lenne tovább élni? Ugyan most sem túl örömteli az életem, de legalább van még remény, hogy lehet jobb. De pl. 40 évesen miben reménykedhet az ember, ha addig semmi nem jött össze neki?