Harmincasok, ti milyen rendszeres figyelmességnek-figyelemnek, vagy támogatásnak (érzelmi, anyagi) örülnétek a szüleitek részéről miután már függetlenedtetek?

Jó lenne ha anyukám nem úgy csinálna sokszor mintha még mindig 8 éves lennék.

33/F

Semmit nem várok el tőlük, főleg mert jobb anyagi helyzetben vagyok, mint ők. Inkább kellemetlen lenne, ha adnának valamit. Újabban ebédre se megyek, inkább délután látogatom őket. (Ezt eddig szóvá se tették, főleg mert fateromat ismerve biztosan húzza a száját, hogy férjemet is meg kell etetni...)

Jobban szeretem, ha a kötelező köröket letudva inkább békén hagynak.

Nem értik a munkámat, nem tudják megérteni, elfogadni az érzéseimet, gondolataimat, életvezetésemet, prioritásaimat. Szóval leginkább hagyjanak békén ezekkel.

Egyébként a viszonyunk jó ettől függetlenül. Az anyagi támogatást meg nem várom el.