Fiatalok! Ti nem féltek a jövőtől?

Én talán itt most kilógok a sorból,mert nem vagyok egyetemista,tavaly nem vettek fel,majd póton egy használhatatlan szakra igen,arra nem mentem el,mert hogy akkor idén újra nekiugrok az előzőnek,de ha nem vesznek fel,akkor egy ideig befejezem az egyetemre való bejutást (hiszek a sorsban),így benne lennék bármilyen külföldi munkában is,de persze először itthon,viszont így kilátástalan minden,de az alapcélok megmaradtak. Nem tudom őszintén hol fogok kilyukadni és egy kicsit ez a kíváncsiság miatt enyhíti a szorongást,ha felvetődik a gondolat.

Szerelmi téren sem vagyok előnyben,de ettől nem félek valamiért. (Csak talán,h későn találunk egymásra)

Lakás nálam is nagy terv,de szerintem nem itt,mert életem végéig lehetne gyűjteni.

De nem tudom érdemes-e ezen rágódni,mert előrelépés így úgysem lesz,viszont a bizonytalanság a legijesztőbb,hiszen jó lenne,ha minden megvalósulna,és még az ember a saját életét is tudná élvezni.

Én idősebb vagyok, és 11-esnek azt mondanám, hogy ha úgy állsz az élethez, hogy majd meglátjuk, akkor nagyon sok időt fogsz elvesztegetni feleslegesen. Én is ezt csináltam, és bár szép eredményeket értem el, sokmindent tapasztaltam, nekem jóval tovább tartott eredményeket elérni, mint másoknak, és a mai napig le vagyok maradva többmindenben a kortársaimhoz képest, bizonyos dolgokban sajnos már visszavonhatatlanul. Egyik oka pl. hogy nehézségek stb. miatt le lettem térítve a nekem való útról, sajnos beletörődtem (amire most te készülsz), és most hatalmas kerülővel megyek rá vissza, mert így nem jó. Akkor kezdtek el jó tempóban sikerülni a dolgaim, mikor 200%ban elkezdtem fókuszálni a céljaimra. Ez persze nagyon nehéz és küzdelmes, de beválik. Én így most jóval később és jóval nehezebben kezdem elérni azokat amiket mások akik jó időben fókuszáltak, már rég elértek.

9esnek meg azt mondanám hogy neked biztos nagyon szuper szüleid vannak, mert feltűnően egészséges a gondolkodásod, nagyon nagy előnnyel indulsz, gratulálok.

Nem diplomaztam le. Nem vennenek fel szlalag melle (van, hogy raktaros munkara azt mondja, tulkepzett vagyok), de komolyabban fizeto helyekrol kiesem, pedig jo szakmam van, es szeretnek haladni. Csak ugye nem adnak lehetoseget tobb, komolyabb tapasztalatszerzesre. Maradnak a kkv-k, akik sokszor az allashirdetes felrakasa utan sem tudjak mit keresnek. Arrol nem is beszelve, hogy nem engednek uj dolgokat kiprobalni sem.

Szulokkel fogok elni, ki tudja meddig. Normalis kapcsolatot reszben emiatt nem is talalok, a tobbi mai korra jellemzo dologba bele sem megyek. Baratok mar felnozzkent kb jonnek-mennek.

Sajat lakas max hitelbol, de egymagamban csak azert, hogy kifizethessek egy szobakonyhat,vagy valami leanyzonak ez tetszen, meg nem akarok felvenni.

Nem felek, mert most elegge lent vagyok, talan lesz jobb is...egyszer.

Elsős vagyok egyetemen, elégedett vagyok eddig a választásommal, és szeretem a szakom.

Viszont tartok attól, hogy egyedül öregszem meg, hogy belerokkanok a munkába csak azért, hogy épphogy elég pénzem legyen az itthoni megélhetésre, a brutál magas árak mellett. Félek, hogy nem lesz egyhamar biztos munkám, és hogy nem tudom a saját megélhetésem biztosítani.

De mostanság mégis inkább a párkapcsolaton agyalok a legtöbbet. Még sosem volt barátom, a szociális életem sem a legfényesebb, így pedig még nehezebb a dolog. Szorongás, pánik-féleség elő-elő fordul, de szerencsére (lekopogtam) csak rövidebb ideig tart.

Mindezek ellenére azért próbálok pozitív maradni, és nyitottabb lenni, hátha..

Előreláthatólag ősszel lesz az utolsó félévem villany bsc-n, és jövő télre lediplomázom.

Félni nem félek, de bizonytalan vagyok, főleg a jövendőbeli munkalehetőségek miatt. A mostani munkahelyem a második gyakornoki helyem.

Az első gyakornoki állásomat majd' 4 hónapig kerestem, mire felvettek. Az ottani munkám végefelé meg úgy játszottak a beosztásunkkal hetekig a koronára hivatkozva, mintha marhák lennénk. A többiekben talán reményt keltek azzal, hogy releváns tapasztalattal a második helyemre 1 hónapon belül rátaláltam. Viszont itt v.szeg nem lesz helyem bsc után, mert a mérnököknél létszámstop van.

Kíváncsi vagyok, hogy mire megyek majd egy villany bsc-vel és másfél év tapasztalattal...

A lakhatástól nem félek, az meg van oldva, de azért lesz dolgom bőven. Örököltem lakást, de még rengeteg pénzt kell beleölnöm, villany, kőműves munkák, bútorok, alap háztartási berendezések etc... nagy kaland lesz.

Én inkább a magánytól félek. Kevés barátom van, velük is kevésszer tudok találkozni, barátnőm meg sosem volt, ami így huszonéves korban a lányokat önmagában elriasztja.

Anonim fórumokon tettem fel pár kérdést, h mennyire lennék ronda, kaptam jó és rossz véleményt is, de valahogy nem jön össze a képlet. Lehet nárcisztikusnak fogok tűnni, de több szempontból én lennék a tökéletes választás egy lánynak, aztán a gyakorlat ahogy írtam, nem engem igazol.

Majd meglátjuk.

Huszonéves srác vagyok.

Most még nincs diplomám,de nem is szeretnék..

Most leteszem a okj-s szakmát,és elmegyek valami jól fizető szakmára,mondjuk Gépész technikusnak vagy emelt (vagy hogy is hívják) hegesztőnek,vagy ötvösnek.

Mondjuk én most is félek hogy covidtól nem lesz állásom..

22 vagyok, ács a szakmám, már most elég jól keresek, majd ez után a válság után akarok saját vállalkozásba kezdeni... amúgy az építőipar most is pörög, de vannak érdekes előjelei, hogy minket is utol fog érni a válság...

A hiteltől nem tudom miért retteg ennyire mindenki... lehet felvenni hitelt felelősen és felelőttlenül is...

Nagybátyám pl 40.000.000 vállalkozói hitelt vett fel az asztalos vállalkozása bővítéséhez és 5év alatt végtörlesztette is... anyukámék meg svajci frank alapú hitelt vettek fel 2000res években hogy azért cseréljünk házat, mert csak...

A régivel sem volt semmi baj. Csak egy faluval idébb akartak költözni, pont semmi értelme nem volt, mikor már az en keresetem is besegített sikerült végtörlesztenünk...

En simán járható útnak tartom, ha a munkám úgyis odaköt egy régióhoz, és abból fent tudok tartani egy élhető egzisztenciát akár párom és gyermekem számára is, akkor miért ne vehetnék fel egy pl 10-15éves hitelt egy kényelmes otthonra... főleg ha még fiatalbis vagyok...

Pont vannak 40es munkatársaim akiknek már lepergett a hitelük, 40 évesen még mindig fiatalnak tartják magukat, és tulajdonképen néhány ősz hajszálon kívül még azok is szerintem... fiatalosak az ő generációjuk már tisztában van mindennel, játszanak ugyanazzal amivel mi, megy a tiktok, youtube stb szleng... evente 2× utaznak van amelyik Grand Canariára, van amelyik csak erdélybe...

En szakmán belül szép és kényelmes jövőképet látok magam előtt...

Csak ahogy apukám mondani szokta, pedig ő már megélt egy s mást 75 éves, 7bőséges év, aztán 7ínséges... most tartunk az ínséges elején...