Jehova tanúi lányok! Nektek hogy udvaroltak/udvarolnak?

#1

De igen. Udvarolnak. Csak annyi hogy valláson belülehet csak párt választani

Szia!

Sajnos úgy látom, hogy komoly választ nem sikerült kapnod…

Szóval gondoltam elmondom a mi történetünket a párommal.

Mi úgy kezdtük, hogy amikor a szüleim tanulmányozni kezdtek, jóban lettek az ő szüleivel. Pl közös kirándulás, főzés, sütögetés alkalmából mi is találkoztunk. Ez kb 5 éve kezdődött, de különösebben nem érdeklődtünk egymás iránt, főleg, hogy nem jártam összejövetelekre. Ő sem volt tanú, csak kereszteletlen hírnök akkor még, én még az sem. De 3 évvel ezelőtt elkezdtem érdeklődni a vallás iránt, jártam a gyülibe, a szüleim megkeresztelkedtek és kb 3 hónappal később ő is felfigyelt rám. Segíteni szeretett volna beilleszkedni a gyülibe, mert tudta, hogy sokat jelent egy barát a gyülekezeten belül. Beszélgettünk, rengeteget és kialakult egy bizalmas kapcsolat közöttünk. Fél évvel később szerelmet vallottunk egymásnak, de nem “jártunk”, csak udvarolt nekem. Bár úgy tekintettünk egymásra, mint a párunkra, hivatalosan nem voltunk együtt, de a többségnek nyilvánvaló volt, hogy vonzódunk egymáshoz. Már akkor is beszéltünk a házasságról és komolyan terveztünk egymással. Volt, hogy összefutottunk, sokat beszélgettünk. Tavaly decemberben kezdtem rendszeresen járni hozzájuk, hogy minőségi időt tölthessünk együtt. Ő is decemberben vette meg a gyűrűt (ekkor már mindketten meg voltunk keresztelkedve, amihez egymást támogatva jutottunk el), amiről nekem sejtelmem sem volt. A családjaink is szerveztek közös programokat és egy ilyen meglepetés kirándulás alkalmával kérte meg a kezem áprilisban. Elmondhatatlanul boldog voltam és vagyok is, bár rengeteg nehézség van a hátunk mögött és sokat szenvedtünk bizonyos dolgok miatt. Randizni kifejezetten nem randiztunk a mai világ értelmezése szerint, csak az eljegyzés után. Előtt viszont minden alkalom egy randinak tekinthető, ahol együtt voltunk és egymásra figyeltünk, legalábbis a tanúk értelmezése szerint és ez így van jól. Most ott tartunk, hogy egy hét múlva esküvő, már megvan az új otthonunk (albérletbe költözünk) és izgatottan várjuk a közös életünk igazi kezdetét. Én 19 vagyok, párom 22.

Az udvarlás lényege szerintem, hogy megismerjük egymást, amennyire lehet. Ehhez társaságban is időt kell töltenünk a másikkal, pl egymás barátaival, családjával, mert sokszor a társaságon múlik, hogy hogyan viselkedik az illető. Főleg egy férfi esetében. Valamint nyíltan kell tudni egymással beszélni, titkok nélkül és azt is elmondani (persze csak ha tudjuk, hogy bízhatunk egymásban), amire nem vagyunk büszkék vagy szégyellünk. A végén nem a hibáink fognak számítani, hanem a jó tulajdonságaink. Az elmúlt lassan 3 évben mi rengeteget változtunk, hogy működjön a kapcsolatunk. Bár nem a mi hibánkból tolódott ekkorra az esküvő, de kellett nekünk ez az időszak, hogy készen álljunk a házasságra, de ez egyénfüggő.

Volt előtte más is, akit pl egy építkezésen ismertem meg, húszonéves tanú férfi, aki párt keresett magának, mert szeretett volna immár megházasodni. És én tetszettem meg neki. Bár utólag mesélték nekem, mennyire érdeklődött irántam, én már nem emlékszem rá, mert nekem akkor már ott volt a párom, akivel alakulóban voltak a dolgaink, így nem is foglalkoztatott a srác. De ő azon volt, hogy jobban megismerkedjünk. Azóta sem hallottam felőle. De így is szoktak ismerkedni, amiben semmi rossz nincs igazából, mert építkezéseken csak jó emberekkel találkozhatsz, akik tettre készek, amikor kell.

Alapvetően én szívesen ismerkedtem tanú fiúkkal, de köztük is akad, akit érdemesebb elkerülni. Ahogy a barátainkat is meg kell válogatnunk.

Ha esetleg van még kérdésed, keress nyugodtan és remélem, hogy valamennyire sikerült választ adnom a kérdéseidre!