Mindenre alkalmatlan vagyok. Van így értelme az életnek?

Az, hogy valaha dolgozni kezdek valahol, nem reális. Egész egyszerűen nem felelek meg annak a követelményszintnek, bármilyen munkáról is legyen szó (akár szakképesítést nem igénylőről), mindig akad nálam különb. Sosem én kellek sehol, pedig mindig odafigyelek, hogy a lehető legápoltabban, az alkalomhoz leginkább illő ruhában menjek el az interjúra és minden kérdésre a megfelelő válaszokat adjam, tartsam a szemkontaktust...

A szüleim ezt nem képesek elfogadni, mert szerintük nekem dolgoznom KELL. Megértem őket, mert nem vagyunk egy gazdag család, nem tudnának eltartani. Viszont bánt, hogy olyasmit erőltetnek, ami nem megy nekem, amihez kevés vagyok. Ők nem látnak annak (mert elfogultak, nem látják a valóságot). Igazi semmirekellő vagyok, borzalmas azzal a tudattal élnem, hogy kb. mindenki jobb nálam.