Mindenre alkalmatlan vagyok. Van így értelme az életnek?
Az, hogy valaha dolgozni kezdek valahol, nem reális. Egész egyszerűen nem felelek meg annak a követelményszintnek, bármilyen munkáról is legyen szó (akár szakképesítést nem igénylőről), mindig akad nálam különb. Sosem én kellek sehol, pedig mindig odafigyelek, hogy a lehető legápoltabban, az alkalomhoz leginkább illő ruhában menjek el az interjúra és minden kérdésre a megfelelő válaszokat adjam, tartsam a szemkontaktust...
A szüleim ezt nem képesek elfogadni, mert szerintük nekem dolgoznom KELL. Megértem őket, mert nem vagyunk egy gazdag család, nem tudnának eltartani. Viszont bánt, hogy olyasmit erőltetnek, ami nem megy nekem, amihez kevés vagyok. Ők nem látnak annak (mert elfogultak, nem látják a valóságot). Igazi semmirekellő vagyok, borzalmas azzal a tudattal élnem, hogy kb. mindenki jobb nálam.
válasza:Minek kérdezel, ha nem akarsz választ kapni? 😂
Sajnálni senki nem fog xD
válasza:Én megsértődni? Ezen? Na ne röhögtess. :D
Akkor hagyd ott az egyetemet, keress más munkát, mi tart vissza?
Ja, hogy ki kell fröcsögni a bajodat Gyakorira (amivel még nem is volna semmi gond, de az már tényleg nagyon gyerekes viselkedés, hogy mindenkit próbálsz leoltani), és győzködöd magad, hogy nem a felfogásoddal és a hozzáállásoddal, vagy az életkedveddel van a baj, hanem te már csak ilyen vagy, ezen nincs mit változtatni, aki mégis mást most, az kapja be keresztbe...
Na de ha így is van, mi értelme volt kiírni a kérdést?
Ja igen: a fröcsögés.
Nem is kell senkinek se sajnálnia, nem vártam.
Ha te lennél hasonló helyzetben, nem fröcsögnél mindenkire, úgy általában az egész világra?
Otthagynám ezt a szájbakúrt egyetemet szíves örömest, de mondom, NEM TALÁLOK MUNKÁT, MERT NEM KELLEK SEHOVÁ.
Ennyire nehéz felfogású vagy, vagy mi van?
válasza:Kelljél magadnak. Aztán jöhet a többi.
Amúgy bármelyik nagy bolt (Auchan, Tesco, Lidl) örülne egy kasszásnak. Még számolni se kell tudni.
válasza:"Ha te lennél hasonló helyzetben, nem fröcsögnél mindenkire, úgy általában az egész világra?"
Képzeld, voltam ugyanilyen helyzetben. Sőt miután ennek vége volt, kerültem rosszabba is.
Értem én, hogy nem találsz munkát, mert sehova nem vesznek fel. Te pedig nem tudod értelmezni, amit korábban írtam? Hogy engem se vettek fel sehova, még ha fejre álltam se? De nem sírtam a végtelenségig, hanem kerestem tovább és tovább és tovább, már a tököm tele volt az egésszel, mert behívni se hívtak sehova. Semmi sikerélmény. Aztán váratlanul végre el tudtam menni egy interjúra, ahonnét már másnap kezdtem is.
Elnézést, ezzel gondolom már megint a te életmódód fikázom, ugye? Bocsánat, elmesélem velem mi volt, hátha motivációt ad neked. Te pedig hogy fogod fel az egészet? Kábé úgy, mintha az anyádat szidnám.
Szerinted én nem álltam neki vergődni? Dehogynem álltam neki, mindenkinek nyomtam a hisztit, hogy egy sz@.r vagyok, aki sehova se kell. A különbség kettőnk között, hogy én nem rúgok bele abba, aki tanácsot próbál adni.
De értem én, mit akarsz hallani inkább:
Igen, valóban az élet cseszik ki veled, ahol csak ér, szerintem is hagyd ott az egyetemet, menj haza, gubózz be a szobába, húzd le a redőnyt, és sírj a sötétben.
Mindenki más bekaphatja, senki élete nem rosszabb a tiédnél.
Ez hasznosabb tanács volt, mondd?
#18 Talán oda kellenék, még nem próbáltam ilyen helyre jelentkezni.
#19 Nem szerettelek volna megbántani, csak kivan a f@szom mindennel. Haragszom a világra, igen. Van is miért, higgy nekem.
Gyerekkorom óta csak a sz@rt kapom mindenhonnan, küzdöttem sokáig, hogy ez változzon, de nem jártam eredménnyel... Sőt. Egyre inkább lejjebb csúszom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!