Ki látja még így a világot?

Azt mondják, egyediek vagyunk. Mindenki más. Mindenki egy egyéniség. Ez részben igaz is, hiszen semmiből sincs két egyforma, amit a természet kreált. Na de túlzásnak tartom a sok világmegváltó emberkét, akik tényleg azt hiszik, hogy ér bármit is az életük.

Most képzeljétek azt, hogy egy halom csontit (kukacok, amivel horgásznak) megragadnak egy tégelybe, és ott mozgolódnak. Kérdem én: miben különbözünk tőlük? Mivel vagyunk másabbak? Ne a külső adottságokat nézzük... Ne az észt vagy a méretet. Hanem az életet, ami bennük van. Ugyanolyanok, ugyanolyan semmilyenek, mint mi. Nem szánalmas?

Nem vagyok depressziós. Nem vagyok búval bélelt. Igyekszem reálisnak látni az emberiséget is és önmagamat is. Úgy látom a világot, hogy minden és mindenki csak múlandó. Teljesen mindegy, mit csinálok / mikor / hogyan. Nincs jelentősége. Itt ez a hatalmas világ / bolygó / kontinens 8 milliárd emberrel + több száz milliárd élőlénnyel. Kit érdekel, mit írtam ki kora reggel a gyakorira? És ha megölök valakit? Nincs jelentősége semminek. Olyan apró, szinte már szervetlen része vagyok e világmindenségnek, olyan apró csücske, hogy nem lehet jelentőséget tulajdonítani nekem, sem másnak.

Emiatt nem tudom komolyan venni az életet. Igazából semmit nem tudok komolyan venni. Részben szeretek élni, mert van néhány dolog, ami érdekel és azt szívesen csinálom. De úgy vagyok vele mégis, hogy bolondság élni. Csak ugye nincs más... Vagy csak nem tudok róla.

Kíváncsi vagyok ám a véleményetekre erről. Rácáfolhattok. Szórakoztat az ilyesmi.