Ha valaki igyekszik visszafordíthatatlanul széttépni a lelkét, akkor sikerülhet érzelemmentességet, majd ezáltal lassan sikereket (egyedülállóság, nyugodtabb élet) elérnie?
Az illető egyedül a közvetlen gyilkosságtól, rablástól, fizikai kínzástól és az egyértelmű bűntényektől tartózkodik, de más lelkének, életének, sikereinek, értékeinek tönkretételében teljesen gátlástalan, tudatosan és átgondoltan a legnagyobb pusztításra törekszik. De nyilván olyan eszközökkel, melyek miatt börtönbe nem kerül.
Az elején nyilván még majdhogynem ugyanazt a fájdalmat átélheti, amit az áldozat; De később, a többedik alkalom után egyre lelketlenebbé, hidegebbé válik.
Így - elviekben - el tudná valaki érni a teljes (szellemi) érzelemmentességet?
#1: Dehogynem lehetne értelme - persze ha ilyesmi a szempont:
Az illető ellenállóbb lenne, nem befolyásolná semmi érzelem, így a középtávú céljaiban is sikeresebb lehetne, valamint lehet, hogy az életében mindig is a negatív érzelmek lennének túlnyomó többségben, így nem nullszaldósan, hanem összességében pozitívan jönne ki.
Továbbá vannak egyetemes, ösztönös dolgok, amit bárkit boldogítanak, bármennyire is beteg lelkű. Sőt, különösen az agresszív, kegyetlen, ösztönösen működő embereknél igazak ezek : jó ételek, nyugalom, egy jó film, nők, bulik, "pillanatnyi" élmények, stb-stb.
Ezek bárkinél elvitathatatlanok. Még egy iszonyú erőszakos, többszörös brutális gyerek-gyilkosnál is megvannak ezek, pedig az még közel sem az a szint, amiről én írok.
#2 : Milyen érzelmek? - mert ez azért nem mindegy.
Tudsz szeretetet érezni? Kötődést mások/más iránt? Bűntudatot, akár tudatosan, akár tudatalatt (pl. álmokban)? Fáj, ha elveszíted valamilyen értékedet (nem pillanatnyi bosszúságra gondolok)? Vagy zavar az erőszak?
Ha ezek közül nincs meg egyik sem, akkor a kérdés már értelmet nyert, illetve a kérdés szempontjából Te pl. egy szerencsés ember vagy, hiszen sem kemény munkát, sem lelketlenséget nem kellett beleölnöd abba, hogy ezeknek a hiányát elérd.
"Amiket te mondasz h miket érhetne el, az egy érzelmek és boldogság mentes világban SEMMIT sem érnek"
Oh, tényleg?! o.O
Hmmm... akkor hogy az istenbe van mégis az, hogy kinézek a való világba, és valahogy ennek igencsak a cáfolatát látom (annak, amit mondasz).
Ismétlem még egyszer a példát : Vegyünk egy kegyetlenkedő, brutális gyilkosságokat, kínzást felvállaló, erőszakból élő kisebbségit.
Nála az a szitu, amit Te állítasz? Nem tud "előrehaladni"?? Nincsenek motivációi?
Nem zárkózom el a megcáfolhatóságomtól, csak..... ezt úgy most elég nehéz lesz, hogy ennek napi szinten látni az ellenkezőjét.
🤷
Nem igazán értem a kérdést.
Alapvetően az ember egy olyan lény, akinek vannak érzelmei. A gyilkosoknak is. Egy részüknek családja van és a vágy is hajtja őket. Attól, hogy valaki nem szeret, nem kötődik, még egy csomó más érzelmet érezhet.
Az emberek egy kis részének nincs érzelme, de ők így születnek.
Krisztus azt tanítja az evangéliumban, hogy ne azoktól féljetek, aki a testet el tudja venni, hanem attól a lelket pusztítja el. Ezektől féljünk, mert ezek nagyobb bűnt követnek el.
"Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!"
Úgy tűnik, ha a lélek elpusztult az kihatással van a testre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!