Rajtam kívül sok olyan huszonéves van itt, akinek nincs munkája és csak otthon ül a négy fal között mostanság?

Pontosan.

23 vagyok és jelenleg a korona is megnehezíti a keresést, előtte se volt könnyű de előtte azért többen hívtak manapság örülök ha heti 1x felkeresnek és interjúra mehetek de majd értesítenek.

Már lassan én is öngyilkosságon gondolkozok, eddig visszatartott, hogy vannak terveim, azokhoz mind pénz kell, szóval semmi és kimenni sincs kedvem, mert szociális fóbiám is van pedig olyan szép délutáni idők szoktak lenni mostanában, de szorongok és amúgy kissé antiszociális vagyok. Így a szobámban gépezek és alszok leginkább de nem adom még fel, talán rám talál a szerencse.

Szüleim engem is támogatnak, de én meg belepusztulok ebbe, elején tök jó nyári szünet feeling volt aztán depresszió és önsajnálat...Nem vagy egyedül.

23 éves lány vagyok, másfél hónapja munkanélküli.

A sok szabadidőmet többnyire tanulással és házimunkával töltöm, de a testi és lelki jóllétem miatt mától elkezdtem itthon edzeni is.

Sok álláshirdetésre jelentkeztem már, és jelentkezem folyamatosan, de eddig kb. 3 helyről kaptam nemleges választ, a többiről pedig semmit.

Lenne álláslehetőség, de úgy látom, inkább férfiaknak, mint egy gyenge, vékony nőnek. Legalábbis itt Borsodban ezt látom.

Megnehezíti a helyzetemet, hogy nincs szakmám sem, csak érettségim, angol nyelvvizsgám és jogosítványom, illetve némi tapasztalat egyszerűbb munkakörökben, amik nem igényelnek szakmát, diplomát.

Lassan elfogynak a tartalékaim, így jó lenne, ha felvennének valahová.