Mi a szerelem és az önbizalom-, szeretethiány miatti ragaszkodási vágy között a különbség? És tényleg igaz, hogy aki szerelmes lesz, annak elmegy az esze?

Szerintem az, hogy aki szerelmes, az a másik emberrel való kapcsolatra vágyik, nem pedig arra, hogy legyen társa.

Azaz: elvan egyedül is, a szerelme iránti vágya nagyobb mint a félelme az egyedülléttől.

Nem megy el a szerelmes esze, inkább egyfajta rózsaszín köd borul rá, ami idealizálja a partnert, és szebbé színezi a világot. "Feljebb hangolja" az embert.

Szerintem ott vehető ki a különbség, ha (a rózsaszín köd eloszlása után, talán előtte is) kijönnek a nyilvánvaló jelek, amik arra utalnak, hogy nem a másik embert szereti az illető, hanem meg akarja változtatni, mert egy ideát kerget.

Mondok egy példát. Tipikus, boldogtalan, önmagával nem kibékült ember, aki mástól várja az élete megoldását. Ha végre talál valakit ahhoz nyilván ragaszkodni is fog, hiszen belé fektette minden reményét, a hibáit nem akarja észrevenni. Tegyük fel, a ragaszkodó fél magányos napjaiban kitalálta hogy az ő önbizalma egy romantikus (esetünkben) férfitől jönne rendbe, aki a tenyerén hordozza. Az első időszakban a pasi ilyen is, hiszen önmaga legjobbját akarja adni. Aztán ahogy telik-múlik az idő, kiderül hogy a pasi nem egy romantikus lélek. Nem bunkó, csak nem ez a virágos, valentinnap ünneplős szőke herceg fehér lovon. A hölgy nem azt mondja hogy na jó nem illünk egymáshoz, hanem elkezd érzelmi zsarolni, behisztizik, megsértődik. Nem a pasi kell neki, nem az ő szeretetnyelve, ami abból áll hogy nem nyalja ki a popóját, de mondjuk apró gesztusokkal kifejezi a szeretetét, nem az az ember kell neki akit magához láncolt. Az az idea kell, akitől ő elképzelte hogy majd boldog lesz, és ezért képes bármit megtenni.

Nem mindig, de általában akinek jó szeme van hozzá észreveszi ha mérgező egy kapcsolat. Akibe szerelmes vagy azt úgy szereted ahogy van. Elfogadom hogy a párom néha érzéketlenül reagál le dolgokat, vagy hogy az a rigolyája hogy elektronikai eszköz közelében ne legyen inni/ennivaló. Elfogadom hogy nem akar gyereket (sőt, örülök is neki). Elfogadom, hogy a szexualitás terén vannak korlátai, nem mindent akar kipróbálni amit én. És ezekkel együtt szeretem. De ha mondjuk egy beszélgetés közbeni figyelemelterelődésére nem azt mondanám hogy "sok infó ez így, szeretnél valami könnyebb dologról beszélni/folytassuk később?", hanem némasággal büntetném vagy más eszközt nem vetnék be, amíg az én tökéletes talpnyalóm nem lesz, akkor csak ragaszkodnék hozzá és kihasználnám. Ismerni kell a párod határait és személyiségjegyeit. Egy introvertált nem fog veled a parkett közepén táncolni. Egy szeximádónak akinek ez egy fő pontja az életben, nem lesz elég a misszi-kutya váltogatása. Egy beszéses ember sokat fog beszélni. De ezt tudod a kapcsolat elején (vagy közben derül ki), és ha annak ellenére hogy ez nem tetszik benne vele maradsz, akkor nem szereted...

Mi a hasonlóság???

Nem.