Valamiben (nagyon) intelligens emberek. Milyen érzés nektek a rengeteg idiotizmus körülöttetek?

Én a kérdésre jöttem válaszolni, mert eléggé megihlettél. Folyamatosan ezen gondolkozom.

Tudni kell rólam, hogy nem vagyok 100-as, (szakember szerint is) valószínűleg az autizmus egy enyhe változata. (Ugyanitt diagnosztizálási lehetőségek érdekelnek. Akik neveltek, már nem élnek.)

Emberismeretem, EQ-m relatív alacsony. Nekem még a mindennapi élethez szükséges társadalmi dolgokat is tanulnom kell - megfigyelem az embereket; ha valamivel "beégek", végiggondolom, vajon miért és legközelebb min változtassak -> ez használ is hosszú évek alatt.

A logikai készségem se a legjobb és lassan is tanulok.

Tehát egyáltalán nem tartom magam az átlagnál intelligensebbnek, SŐT!

Viszont!

Amíg a többi ember a hétköznapi dolgokat az ösztöneit vagy a tömeget követve csinálja illetve az energiabefektetés minimalizálására törekszik, addig én a biztonságosabb, kellemesebb, "szabályosabb" utat választom. Ezért a hétköznapi dolgok során a többi ember (ez bizonyos dolgok esetén rajtam kívül mindenkit jelent, így családtagokat, barátokat is) rendkívül ostobe, buta módon jár el.

Nehéz ezt feldolgozni, mert én vagyok a fura, nehezen emészthető (ezt szó szerint mondták már rám) mialatt sok dolgot én csinálok "jól". Fel kell dolgoznom azt, hogy 'más' vagyok, közben bennem is bennem van az az érzés, ami másokban is, hogy meg szeretném érteni a másikat, közben a beilleszkedés érdekében úgy kell viselkednem, hogy egyfelől magabiztos legyek (ez nem szokott menni :D), másfelől ne legyek bántó és amikor másokkal "interaktálok", teljesen félretegyem a hétköznapi 'szokásaimat'.

De a kérdésre válaszolva ezekben az adott dolgokban rendkívül ostobának tartom az embereket. Nem értem, hogy ha az iskolában vagy a munkájukban olyan okosak tudnak lenni, hogy csoda, csoda dolgokat művelnek, akkor a hétköznapi dolgokat miért nem gondolják végig? Annyit látok, hogy én auti vagyok, ők (itt: a legtöbb ember) pedig nem.

Akkor néhány dolog:

- Metrón, villamoson, vonaton mindig abba a kocsiba szállok, ami a lehető legkevesebb kijárathoz esik közel, mert ott lesznek a legkevesebben. Míg sokan vonaton is képesek 40 percet állni, hogy leszállás után rögtön ott legyen a lépcső.

- Budapesten belül első ajtós busz - számomra egyértemű, hogy sorbanállás van és érkezés szerinti felszállás, míg a többi ember össze-vissza szokott megállni a megállókban és össze-vissza rendeződnek felszállásnál. Irodaház buszjáratánál ugyanez (ott sokszor múlik ezen az, hogy felférsz-e, álló utast nem szállít).

- Szellőztetés. Szerintem (és ha utánaolvasok, a hivatalos álláspont is ez) a rövid, de igen intenzív szellőztetések a hasznosak - nem is szellőztetés, hanem KIszellőztetés. Alig van, amikor bukóra nyitom az ablakot. Illetve nyáron nálam alapelv, hogy napközben minden ablak zárva, ne menjen be a meleg.

- Vagy én máshogy gondolkozom az egészséges életmódról és a környezetvédelemről. Olykor utána is olvasok de mindig gondolkozom róla, rajta, így általában szembemegyek a mainstream vélekedéssel.

- Ezt még lehetne sorolni, sok dolog eszembe se jutna, de mások úgyis meglátnák rajtam.

Szóval ezekben a dolgokban fura a sok idióta. ;) Nekik meg én vagyok emészthetetlen, ufó.

Ugyanakkor az emberismeretem tényleg tré. :D

Például egy önéletrajz megírása még a "normális" embereknek is sem mindig egyszerű - például vigyázni kell, hogy ne legyen benne olyan, amiből a munkáltató azt a következtetést vonja le, hogy így meg úgy... Namost képzelhetitek, amikor én még a hétköznapi emberi interakciókat is tanulom, tehát számomra az, hogy egy önéletrajzból ki mit szűr le, az egy magasabb szint, ami megugorhatatlan. :D

Amúgy sokszor azért tartanak negatívnak (na ezt se értem, nem úgy volt, hogy optimista, realista és pesszimista van, amiből a realista a követendő? mikor lett ebből pozitív-negatív? ha tippelnem kell, valami YouTube-os életmódtanácsadó videói miatt, aztán a tömeghatás miatt terjedni kezdett a kifejezés)

Szóval azért tartanak negatívnak, lánykori nevén pesszimistának, mert szimplán másképp és más dolgokon gondolkozom, vagy számomra full semleges, ami másnak pesszimista dolog, vagy sok esetben szinte semmit se szeretek, amit a tömeg igen (ergo válogatós, fura, finnyás vagyok), de a másik oldalon ezer dolgot szeretek, amit ők nem, csak ezt nem látják meg. Kaják tipikusan ilyenek.

Na mindegy, csak ezt szerettem volna! :)

#13

Írás alapján egyátalán nem tűnsz butának meg furának vagy bármi egyéb, nem lehet az, hogy csupán van egy ilyen énképed magadról és ehhez ragaszkodsz? Kereken fogalmazol, helyesen írsz tudod figyelni magadat, ebből egyátalán nem egy nem 100-as ember képe jön le.

Szerény embernek tartom magam, nem kérkedtem soha a képességeimmel, de mivel a régi barátaim nagy része leragadt a 8 általános + szakképzőnél, én pedig gimnáziumot végeztem, most pedig gépészmérnökin tanulok, ezért elég sokszor előfordul, hogy legbelül igenis zavar, hogy a régi haverok némely témában mennyire fogalmatlanok, tájékozatlanok. Ezzel nem is lenne baj, ha nem tennének úgy, mintha mindenhez is értenének.

Persze falusi szinten nehéz ilyenekről beszélni, mert itt a legtöbb ember szemében csak akkor vagy valaki, ha napi 12 óra kétkezi munkában gürizel, majd utána a kocsmában levezeted a napot.

Fáj ilyenekről beszélni, de a régi falusi haverok és például a gimnáziumi, egyetemi haverok között óriási értelmi/tudásbeli/világlátási szakadék van. Ezt soha nem fogom a szemükre hányni, de legbelül mindig is zavarni fog a dolog.

Én mindigis próbáltam fejleszteni magam, sokoldalúan tájékozódom, sok témában vagyok otthon, valaki pedig pont az ellenkezője, de mégis ő a leghangosabb és ő tudja a legjobban (, legalábbis azt hiszi). Ez zavar a legjobban.