Miről szoktál nosztalgiázni, mesélj?

-Karácsony kicsiként, amikor az egész család együtt ünnepelt.

-Nyaralások kicsiként.

-Különböző emlékek, pillanatok, amikor még élt a kutyánk. Amikor bementünk vele a városba, nagy hó volt és Advent időszaka, vagy amikor sétálni mentünk a kedvenc helyeire. Vagy amikor a kedvenc ételeit kapta és utána hálás volt. Amikor vele játszottam és boldog volt.

-Általánosban, amikor az osztály másik fele távoltugrott jegyre, mi meg kosaraztunk vagy kéziztünk.

-Első tereplovaglásom, vágtával az erdőben.

-Amikor kiderült, hogy meglett a felsőfokom. (amit amúgy azért tettem le, hogy megmutassam a tanáromnak, hogy tudok angolul 😂😅)

-Szalagavatós meglepi táncunk.

-Diáknapok a suliban.

-Szalagavatós bankett.

-Nyári esték gimisként/általános iskolásként.

-Nyelvi előkészítős év.

-Utolsó, végzős osztálykirándulásunk, ami messze a legjobb volt.

Szerencsére túl vagyok már a betegesen nosztalgiázó időszakomon. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek ma is visszagondolni a régi szép emlékekre, csak már nem fulladok bele a saját önsajnálatomba, amiért azok elmúltak. Volt pár év, amikor azt hittem, hogy már sohasem lehetek igazán boldog, mert nem utazhatok vissza a múltba és élhetek át újra bizonyos időszakokat az életemben.

Ma már szerencsére sikerült viszonylag megbékélnem magammal és továbblépnem, a szép emlékeket pedig úgy kezelnem, ahogy azt kell: emlékekként, amikre jó érzés néha visszagondolni, de nem hagyhatom, hogy túlságosan meghatározzák se a jelenemet, se a jövőmet :)

Na, csak, hogy a kérdésre is válaszoljak közben:

- az első OKJ-s képzésem időszaka, 2013-tól 2015-ig. A gimi után felüdülés volt nekem egy vadiúj városba, vadiúj környezetbe kerülni, vadiúj barátokat találni és azt tanulni, ami igazán érdekel. Életem egyik legjobb és legfontosabb periódusa volt az nekem.

- régi közös pizzázások, iszogatások, bandázások a tindézserkori társaságommal a szülővárosomban. A gimiséveimben ezek jelentették szinte az egyetlen szociális életet számomra, és sajnálom, hogy akkoriban ezt még túl természetesnek vettem. 2-3 éve nem tudtunk már összeülni úgy, hogy mind a négyen ott legyünk, mert azóta mindannyiunkat eléggé elsodort az élet egymástól.

- közös időtöltés az egyik régi lánybarátommal: azon az ominózus OKJ-s képzésen ismertük meg egymást, és talán a legjobb barátommá vált az évek alatt, szinte már nővéremként szerettem. Ma már sajnos megromlott a viszonyunk, de minden nap eszembe jut.

- gyerekkori nyarak, karácsonyok: ez szerintem magáért beszél. Ha a tiniéveim nem is alakultak túl jól, de a gyerekkorom nagyon szép és teljes volt, rengeteg szép emlékkel és egész napos játékokkal a tesóimmal és más utcabéli gyerekekkel. Valahányszor visszatérek a régi családi házba, nem bírom ki, hogy ne nosztalgiázzak hosszú-hosszú perceket.

27/F