Depressziós vagyok?

17 éves vagyok, nem a karantén miatt lettem ilyen.

Iskolai időszakban is végig szenvedtem, csak kényszerből mentem. Barátaim nincsenek igazán, vagy olyanok mint én(otthon ülnek) szóval neten beszélek velük. Van egy betegségem is amiért rengeteget piszkáltak, ezért nem érzem jól magam emberek közt konkrétan... Elzárkóztam az évek alatt. És így szép lassan csúszok lefele, nem csinálok semmit egész nap, nincs életkedvem, se életerőm. Csak suliba járok be(rengeteget hiányzom) ott is csak beülök és vagyok, nem beszélgetek senkivel igazán. Iskolai eredményeim is szarok, órákon csak ábrándozok, stresszelek,nem érzem jól magam. Konkrétan nem voltam csak úgy boltba 3 éve...

Hogy lehet kijönni ebből? Hogy fogadjam el magam? Most gondolom olyanokat fogok kapni hogy Hobbi, barátnő meg ilyenek... Van olyan dolog amit szeretnék csinálni, csak azt nem engedhetem meg hobbiként magamnak. Most jön majd az edzés... Edzek, ugyan olyan szar minden.

Barátnő... Ilyen fiút senki nem akar szerintem... Van egy lány neten, vele beszéltem rengeteget,kedvelem is nagyon, de ő csak simán kedvességből beszélget velem szerintem. Nem tekint rám pasiként. Ja meg messze lakik tőlem... És mivel ő normális, rengeteg normálisabb fiú ír neki, szóval őt is el kéne felejtenem.

Tehát? Aki volt hasonló helyzetben azt szívesen meghallgatom.