20-25 éves fiatalok ti mit értetek el eddig az életetekben?

Leraktam a mentális betegségeim nagyját, hiányosságokat befoltoztam, és magasra fejlesztettem magam. Elértem, hogy a mennyországban éljek.

Nagyon jó kapcsolati minőségben van gyermekem, barátom, párom, családom.

A munkámmal aránylag jól keresek, szabadon döntöm el mikor dolgozok, bár nem nekem való.

Célom tovább létezni és terjeszteni személyiségemet, bölcsességemet, és tudásomat.

Őszintén szólva.. úgy érzem semmit sem tudok felmutatni. Az utóbbi időben sajnos több időm is volt túlagyalni ezt-azt és azon rugózni, hogy csak telnek a napok, és úgy érzem egy helyben tiporgok. Emiatt pedig sajnos gyakran van rossz kedvem.

Érettségi, B2 és C1 nyelvvizsga angolból, jogsi, ECDL. És ennyiben kifújt a dolog. Van még két nyelv, amit ha meghajtok szerintem ki tudnám sajtolni belőlük a B2-t, de több tényleg nincs.

Idén kezdtem az egyetemet, komoly céljaim vannak vele, de kell hozzá kitartás és még idő.

Munkaügyileg eddig egy nagyon jó diákmunkám volt, most pedig keresem a következőt, de eddig konkrétan semmi sikerrel. Vagy a világ végén van, nem biztosítva szállást, vagy olyan keveset fizet, hogy hiába van szinte a szomszédban, az utazási költség szinte megfelezi, vagy pedig nem nekem való.. De mindegy, nyitott szemmel járok, hátha.. :)

Viszont, ami a legnagyobb szomorúságom (pláne mostanság), hogy sosem volt még párkapcsolatom és egyre magányosabb vagyok. Barátaim vannak, és számíthatok rájuk, de nagyon szétszéledtünk.. meg egy társat sajnos nem is tudnak helyettesíteni. Úgyhogy abban reménykedem, hogy lassan már többet lehet majd eljárogatni, és végre megismerek valakit.

20/L

Van mesterdiplomám, két okj végzettségem, két nyelvvizsgám, jogsim. Jelenleg két részmunkaidős állásom van, mindkettő stabil. Idén lesz az esküvőm, gyerekem nincs. Van egy pici lakásom, amit nagyrészt a szüleimnek köszönhetek. Nagyon sokat számít a háttér, én a szüleimnek mérhetetlenül hálás vagyok, hogy segítettek elindítani az életben.

25