Mit tegyek, ha elakadt az életem, és ezért bűntudatom van?

28 éves diplomás informatikus vagyok, de nem vagyok túl jó szakmában. Az egyetemen a leadott anyagot megtanultam, viszont az önálló probléma megoldás nem ment igazán. A munkában is ezzel küzdök. A jelenlegi nem sokat érő mindenes rendszergazda munkámat is lehet emiatt fogom elveszíteni, egy éve úgy éreztem itt felhúzhatom magam, de most itt is csak kudarc, és megalázás ér. Ahol élek nem találnék más állást, viszont félek, hogy kevés vagyok jobb állásokhoz, és még sose költöztem el, pedig lehet ez megmenthetné a karrierem, ha összejönne. Korábban voltam programozó fix idejű szerződéses állásban, az jobban bejött, bár abba se fektettem bele elég energiát. Nem hiszem, hogy egy épphogy programozgató majdnem 30 éves szerencsétlen kellene a Pesti cégeknek a nullkilométeres állásokra, ha kaphatnak nagyon jól kódoló huszonegykét éves programozókat is, ez elveszi a kedvem attól, hogy ebbe fektessek sok energiát. Annak idején azért informatikát tanultam, mert itthonról tanulhattam egy vidéki kis egyetemen, jó szakmának tűnt, és azt hittem van érzékem hozzá, mert kamaszként tákoltam egy két honlapot. Néha szeretném még megmenteni ezt a karriert, de úgy érzem, hogy tíz évet kidobtam olyanra az életemből, amivel nem lettem sikeres, és ezért bűntudatom van. Tudom, hogy nem tettem bele elég önálló munkát a diplomába se, illetve utána se a szabadidőmben, ez is növeli a bűntudatom. Munkanélküli is voltam már a diploma óta eltelt időben, tehát éltem már át kilátástalan időszakokat a munka terén sajnos. Semmi máshoz se értek úgy, hogy faék egyszerű munkánál többre képes legyek vele, de úgy érzem, hogy összetörne, ha nem tudnék értelmes munkát végezni. Sose tudtam, hogy mi érdekel, nem tudom merre induljak, ha kirúgnának, és ez most eléggé megvisel.