Most mit kezdjek magammal, hogy ismét online oktatás lesz?

Nem tudok találkozni a barátaimmal vagy egyáltalán csak online tartani velük a kapcsolatot, mert ők ezt valószínűleg nem szeretnék vagy nem olyan fontos számukra. Részben megértem. Most valóban mindent nehezebb megoldani (pl. nagyok a távolságok, kevés az idő, mindenkinek ott van a saját élete - tanulás, munka, család, kapcsolat stb.) és ők úgy látom teljesen jól el is vannak otthon (a családdal, barátjukkal/barátnőjükkel, valaki otthonról dolgozik, élvezik az online oktatást és kifejezetten örülnek neki). Ők például soha nem is kerestek engem maguktól. Az elején még próbálkoztam és kerestem őket én, írtam nekik, felhívtam őket stb., de aztán egy idő után már feladtam, mert már kezdtem magam hülyének érezni és nem is tudtunk jólesően beszélgetni. Megértem az ő helyzetüket is, de nevetségesnek tartom, hogy valaki pl. március óta egyszer sem tudta megoldani a találkozót vagy egy egyszerű videócsevegést is heteken át kellett szervezgetni. Nekem ez rosszul esett, és most már úgy vagyok vele, hogy akkor mindegy. Ezért írtam, hogy elveszítettem a barátaimat, mert tulajdonképpen most tényleg nincsenek.

Most a vizsgaidőszakban egy hangyányit jobban érzem magam, mert legalább megszűnt az egyetem okozta stressz. Elmegyek sétálni egyet, sorozatot nézek, festek stb., mert most legalább van időm ezekre. Viszont azt érzem, hogy az emberi kapcsolatok nagyon hiányoznak, hogy legyen valami mozgás-aktivitás-izgalom a mindennapokba, hogy hasznosnak érezzem magam stb., most is minden nagyon csendes, üres, monoton. Valamint még mindig érzem, hogy pl. nem tudok aludni, van bennem egy konstans szorongás és feszültség. Ráadásul, ha elkezdem a következő félévemet, akkor szerintem ugyanúgy fogom érezni magam, ha nem még rosszabbul.