Mi tévő legyek, ha huszonévesen azt érzem, hogy az életemnek semmi értelme, elrontottam, nincsenek céljaim?

Szia!

Egyeltalán nem vagy nyámnyila, csak elveszett kissé és nem találod önmagad. Először is a sulit fejezdbe, legyen első a tanulás. Aztán :

Amit tenni tudsz ez esetben az, hogy kis dolgokat állítasz magad elé kezdetnek mint cél. Szép lassan haladj a kiegyensúlyozott élet felé. Elsőnek suli után legyen a munka keresés, ha találsz munkát onnantól kialakul egy felelősség érzet, amely segít abban hogy sokkal magabíztosabb légy! Aztán ha már vannak haverjaid csináljátok közös programokat a korlátozás után, pl kondi heti párszor hátha ezáltal csak megjobban nő a jobb kozerzeted ha jó kondiba teszed magad, úgymond. Én 17/L vagyok és jelenleg énis úgy érzem hogy nem fogok tudni magammal semmit kezdeni még sokáig, de nekem normális barátaim sincsenek hisz mennek a züllés után, én meg jobb szeretek itthon lenni és koncentrálni a dolgaimra, kikapcsolodásnak meg inkább nem a bulizás t választottam de ezek persze mind korlátozások előtt folytak.

Illetve még hozzátenném hogy nem tudom van e kapcsolatod de idővel probálkozhatnál egy lánynál is aki számodra szimpatikus, és ha osszejottok őszintén szeretne, ez is sokat segítene. Tudom ezt úgy írtam le mintha egy csettintesre történne, de nem így van nem ilyen egyszerű de el kell kezdeni hogy pl 24-25 évesen már csak mosolyogva gondolj vissza erre az időszakra miután megtaláltad önmagad. :)

1. Milyen szakmát tanulsz?

2. Ha elvégezted a sulit, miért nem opció abban a szakmában elhelyezkedni, amire tanulsz?

3. Ha tényleg nem az, miért ezt tanultad?

Ha a 2-3 kérdésekre az a válasz, hogy a szüleid akarták, akkor se csüggedj, bár első körben célszerű lehet abban a szakmában elhelyezkedni, amit tanulsz. Utána ha már van munkád és biztos bevételed, már el lehet kezdeni gondolkodni a hogyan tovább-on (másik szakma megtanulása a munka mellett vagy a meglévőt mélyíteni, törekvés a magasabb pozícióra stb.)

Amikor én 20 évesen kikerültem a technikumból, szerencsém volt, mert szinte azonnal el tudtam helyezkedni a szakmámban, amit én választottam (persze volt némi bizonytalanság az első pár évben, hogy biztos ezt akarom-e csinálni). Nos, ez olyan jól sikerült, hogy egy év megszakítással ugyan (belekóstoltam más szakmába), de 13 éve ugyanannál a cégnél vagyok, egyre magasabb beosztásban (amikor '19-ben otthagytam a céget, utána eggyel magasabb pozícióba vettek vissza). És ne csüggedj, hogy nincsenek barátaid. A jó munkahelyen (amit elsőre nem biztos, hogy megtalálsz, nekem ezzel is szerencsém volt) a kollégáid egy idő után a barátaid is lesznek. Saját tapasztalat!