Mi értelme van úgy élnem, hogy huszonéves létemre minden bajom van, és messze nem vagyok egészséges?
Nem vagyok egy olyan fitt, vidám, egészséges, életerős fiatal mint a korombeliek nagy része hanem mindig megfertőződök valamivel, és ezenkívül is van valami bajom, de fogalmam sincs hogy mi. Itt fáj ott fáj néha átmenetileg, itt zsibbad ott zsibbad kissé, időnként kisebb hányinger és bélprobléma. Ezek jönnek elő időről időre. Elmennék egy orvoshoz azt se tudná hova küldjön, mit vizsgáltasson ki rajtam először annyi minden van.
Ezenkívül kissé levert és gyenge vagyok. Vannak akik hipochondernek neveznek, tény hogy félek a betegségektől, viszont szerintem nem alaptalanul, amiket érzek néha az nem normális ilyen korban. Időnként már az az érzésem hogy valami rákos betegség terjed szét a testemben (leginkább az emésztőrendszeremben) és azért vagyok egyre rosszabbul.
Szerintetek így nem lenne indokolt az öngyilkosság? Minek éljek így, meg nincs is kiért élnem úgyse vagyok én fontos senkinek.
Aki lehülyéz mert orvoshoz akarsz menni, az nem normális.
Én azt javaslom, menj orvoshoz mindenképp.A rossz közérzetednek számos oka lehet, orvosnál kell kezdeni, hogy ez kiderüljön.Ő tudni fogja, hová küldjön.Szerencsés lenne, ha komplett kivizsgálásra, vérvétel, stb küldene első körben, abból már sok minden kiderülhet.
Persze lehet lelki oka is a bajodnak, vagy lehet egy edzetlen szervezet az ok, nem megfelelő életmód, életvitel, de én sajnos csak tippelni tudok.Mindenképp kell a háziorvos, aki konkrétabb véleményt tud alkotni.
Természetesen van értelme élned, én először azt hittem, nagyobb a bajod, de hidd el, ez biztosan kezelhető! Meglesz előbb utóbb a probléma oka, ha hagyod hogy segítsenek és nem lesz semmi bajod.De most már ezen ne parázz, mert a szorongás, depresszió is okozhat bizony nagyon kellemetlen testi tüneteket!! Nyugi!
Velem ugyan ez volt, beképzeltem magamnak mindenféle betegséget, és természetesen az összes tünetét produkáltam. Orvosról orvosra jártam, nem találtak persze semmilyen szervi eredetű problémát. Aztán mikor harmadjára kerültem be az ügyeletre pánik roham miatt (ami amúgy kb ugyanolyan mint egy szívinfarktus) akkor egy nagyon kedves fiatal doktornő azt mondta, hogy a szorongás bármilyen betegség tüneteit le tudja utánozni, javasolta, hogy keressek fel egy pszichológust. Először persze nem tetszett amit mondott, de végül mégis elmentem egy terapeutához, most már 1 éve járok és semmi bajom az ég világon! Persze, néha még előjön a szorongás, vagy pl. ha megfájdul a fejem, egyből arra gondolok, hogy jaj, mi van ha ez agyvérzés előjele, vagy mi van ha agydaganat, de már meg tudom nyugtatni magam, hogy szó sincs ilyesmiről és el is múlnak a tünetek. Az a baj a szorongással, hogy annyira igénybe veszi a szervezetet, hogy mindenféle hülye diszkfunkciók jönnek létre miatta, ami miatt mondjuk lelassul az emésztés, a bélmozgás, mert a szervezet ilyenkor a veszélyre koncentrál, nem pedig arra, hogy alaposabban megeméssze a sült kolbászt, amit ebédre ettem. Közben pedig valójában nincs is veszély, csak mi beképzeljük magunknak, de az agyunknak már tök mindegy. Ő észleli a veszélyt, és parancsot küld a testünknek, hogy védekező állást vegyen fel. Folyton készenlétben lenni pedig nagyon fárasztó. Ezért érzed a sok furcsa tünetet, és hidd el, hogy a szorongás tényleg bármilyen betegség tünetét képes leutánozni.
Érdemes elmenni terápiára, ha tényleg akarod a változást és a gyógyulást. Előre szólok, baromira nagy mentális munkát igény, de megéri. 1 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy egyáltalán még élni fogok most. Sok sikert kívánok neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!