22 évesen késő ilyenen gondolkodni, az alábbi feltételek mellett?

Idén töltöm a 22. életévemet. Már 8 éve tanulom ugyanazt, de nem tesz boldoggá. Se közéiskolában, se OKj-n, se (jelenleg) egyetemen nem érdekel, amit most tanulok. (közgazdaságtan) Tudom, hogy piacképes szakma, de nem tudom, mi a helyes döntés az életemmel kapcsolatban, de mindenképpen változtatni szeretnék és olyat tanulni, dolgozni, ami érdekel, leköt és szeretem.

Az elmúlt hetem arról szólt, hogy a felvit böngésztem, hogy kitaláljam, mi szeretnék lenni. Arra jutottam, hogy engem a filmek világa érdekel. Szeretnék rendezni, írni, vágni és minden egyéb. Évek óta írok már. Dolgozom a saját könyveimen, (jelenleg 2 komolyabb történetet írok, amit mindenképpen szeretnék megjelentetni) írok saját blogot és írok egy filmes oldalnak is, aminek elég nagy nézettsége van, rendzseresen közlik a cikkeimet.

Néztem az itthoni képzéseket, az ELTE-nek találtam egy viszonylag jó képzését, amire (talán) jövő szeptemberben fogok tudni jelentkezni, ugyanis fel kell rá készülnöm. Ez egy 6 féléves alapkézpés, tehát 26 leszek, mire befejezem.

Ma elkezdtem nézni a külföldi tanulási lehetőségeket a filmes területeken, például a Dél-kaliforniai Egyetemen. Nagyon jó lehetőség lenne, ha ott tanulhatnék. Tudom, nem egyszerű, nem is etéren kérem a tanácsot.

Az lenne leginkább, ami érdekel, hogy (mivel jelenelg semmilyen tapasztalatom nincs) először itthon végezzek el egy tanfolyamot, majd utána próbáljam meg a külföldi tanulást vagy akár egyből jelentkezzek kinti oktatásra?

Nem tudom, melyik lenne a jobb döntés, hiszen 26-27 évesen kimenni külföldre egyetemre, már lehet, hogy késő lenne.

Illetve van egy másik dolog is, ami picit visszatart a külföldtől. Van egy 5 éves párkapcsolatom.

Már beszéltünk sokat arról, hogy szeretnénk majd külföldön élni, elmenni innen a jobb lehetőségek miatt, de kb 8-10 év múlva, tehát 28-30 éves koromra terveztük ezt. Ő 9 évvel idősebb nálam, tehát addigra már ő 38 körül lesz.

Én vele tervezek és vele szeretném leélni az életem, de emellett nagyon szeretnék olyan lehetőségeket kihasználni, mint a külföldi tanulás, ami akár közelebb vihetne ahhoz, hogy kint élhessek.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem megoldható, hogy én kimenjek tanulni és jöjjön velem és ő meg ott dolgozzon, de nem hagyhatom itt őt évekre, amíg én az álmaimat kergetem.

Tudom, hogy 100%-osan támogatna ebben és nem tartana vissza, de ha én most így döntök, akkor biztosan véget érne a kapcsolatunk.

Nem tudom, hogy mit tegyek, mert félek attól, hogy elrontok mindent, ha én külföldön próbálnék meg tanulni. Neki ez valószínűleg nem opció, mert abszolút nem beszéli az angolt, vagyis csak a1-a2 szinten, tehát elég sok idő (akár évek) lenne, mire olyan szintre tudná magát hozni, hogy megpróbálhassa, hogy kint tanulhasson ő is, és igazából nem is tudom, hogy ő szeretne-e mondjuk az USAban tanulni, vágyik-e erre.

Nagyon vergődöm és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Rosszul érzem magamat amiatt, hogy folyton attól félek, hogy milyen következményei lesznek a döntéseimnek, de egyben attól is, hogy visszatartom azoktól a lehetőségektől, amikkel sokkal jobbá, izgalmasabbá tehetném az életemet. Nem akarok majd 70 évesen arra gondolni, hogy fiatalon nem mertem lépni és jobb irányba vezetni az életemet.

Mit csináljak?