Melyik év volt számodra a mélypont ? Miért ? Mik történtek abban az évben ?

2018...

Akkoriban nagyon megromlott a kapcsolatom apukámmal, apukám és anyukám között folyamatosan ment a perelés a közös vagyon miatt, amiből anya került ki győztesen, de ezt apukám képtelen volt elviselni. Fenyegette anyát gyakran életveszélyesen, ki akarta semmizni, mellé kellett állnom, így aztán engem is zaklatott, fenyegetett, majd mikor a nevemre került egy rész az említett vagyonból, perelt is. Folyamatosan stresszben voltam akkoriban. Mellette volt egy se veled-se nélküled kapcsolatom, amiből nagyon nehezen másztam végül ki, illetve akkor kezdtem a második egyetemi képzésem és nagyon fájt, hogy teljesen szétcsúsztam azzal is, de egyszerűen nem bírtam a terhelést emellett a lelki teher mellett. Minden tárgyam buktam majdnem végül abban a félévben és talán ezek hatására, talán nem, akkor kezdődtek a pánikrohamaim, volt, hogy naponta többet is átéltem.

Nagyon nehezen másztam ki abból az életszakaszomból. De már örülök, hogy anyukámon kívül mindenkit kizártam az életemből, aki akkor ebben aktívan közreműködött. Nélkülük végre szeretetteljes, nyugodt életet élhetek. 😊

2017 - Anyukám egy viszonylag váratlan műtét után kórházi fertőzést kapott el és 2 hónap kórházi kezelés után nem jött már haza, egy nappal a diplomaosztóm előtt meghalt... Más közeli hozzátartozóm nincs, így hirtelen maradtam egyedül és szakadt rám a háztartás fenntartása.

Amíg a kórházakba szaladgáltam szóltak a diákmunkámban is, hogy nem tudnak megtartani teljes állásban és az egész szitut is velem gázul kezelte több kollégám és a vezetőség is, ebből is lett pár tüske. A 900 Ft/h fizetésem megtakarításából temettetem el anyukám és azonnal munkát kellett találnom, két cégtől kaptam ajánlatot, de egyik gázabbnak tűnt a másiknál. Végül a jobban fizetőt választottam, ahol egy szadista szociopata volt a főnökünk, aki csak egy módszerrel tudod motiválni, hogy folyamatosan kirúgásokkal fenyegetett mindenkit, minden nap gyomorgörrcsel mentem dolgozni, de nem mondhattad fel mert nem volt semmilyen védőhálóm... Az idei évem se volt piskóta, idén engem is leépítettek és agyvérzést is kaptam amit 2 hónapig nem diagnosztizálták, de semmi volt 2017hez képest...

2019, egészségügyi, magánéleti problémák

2020 középszar volt, de történtek pozitív dolgok is...

Remélem 2021 jobb lesz már végre, mert 2 ratyi évem volt egyhuzamban.

2017-18, akkor voltam tizedikes középiskolában. Az osztálytársaim szekáltak engem egy félreértés miatt, ami igazából az én hibám is volt, és utólag belegondolva nagyon gázul reagáltam le a helyzetet. Az egy nagyon rossz időszak volt nekem, tönkrement az önbizalmam, ami amúgyse volt magas, elkezdtem félni az emberektől, és még egy enyhe üldözési mánia is kialakult nálam, mert folyton azt hittem, az emberek engem bámulnak és mindenki rólam beszél.

2020 is egy elég rossz év volt. Januárban a legjobb barátnőm öngyilkossági kísérletet követett el, amit szerencsére túlélt, de eléggé megviselt engem. Aztán márciusban bezárták a sulikat, az online oktatás pedig katasztrófa volt. Idén érettségiztem, történelemből a szóbeli hiánya miatt egy teljes jegyet buktam, matekból pedig, mivel baromi nehéz volt a felkészülés, szintén vesztettem legalább 20 pontot. Aztán augusztusban szakítottam az első barátommal, mert nem éreztem jól magam a párkapcsolatban. Nagyon sokat veszekedtünk, és gyökeresen meg akart változtatni engem, szó szerint mindenbe belekötött, ami kicsit is nem tetszett neki. Konkrétan nem mertem neki már nemet mondani semmire, mert féltem, hogy megint én leszek a rossz. Úgy érzem, ez a párkapcsolat valamilyen szinten tönkretett engem, mert belementem olyan dolgokba, amiket nem igazán akartam, és hülyének tartom magam az egész miatt. Hosszútávon biztos nem leszek képes még egy párkapcsolatba belemenni, bevallom, jelenleg félek ettől az egésztől.

Remélem, a 21-es év már jobb lesz :) Az elmúlt pár hónap lényegesebben jobban alakult, új hobbit találtam magamnak, és végre van elég időm azokra a dolgokra, amiket szeretnék csinálni.