Amikor nagyon "mélye voltál" kik álltak melletted? Volt olyan személy az életedben, akit a barátodnak tekintettel, de mikor mélypontra ért az életed megszűntél számára létezni?

Hogy lehet egyedül felállni és továbbmenni? … egyedul születtél es egyedul leszel a halalodon is. Ennyit kell csak megerteni.

Tudod hol jottem erre ra? A kórházban. Ott fekszel egyedul a problémáddal, a felelmeiddel es a gondolataiddal. Problemaid nagy reszet persze megoldjak az orvosok, de a felelmeiddel es a gondolataiddal magadnak kell megkuzdeni, ebben senki nem tud segiteni.

Igen es ha sokat nyafogsz a kornyezetedben, akkor elmegy mindenki a kornyekedrol … egy dolgot ne felejts el, masoknak is vannak problemai (ne terheld oket a sajátoddal).

Van egy nagyon jó barátnőm, ő mindig ott van, bármikor fel is hívhatom. Nem egyszer hívtam már fel sírva és mindig meghallgatott.

Aztán egyszer volt egy nagyon nem jó barátnőm is, utólag kiderült hogy csak nyűg voltam neki. Nem érdekelte, hogy mennyire rosszul érzem magam, mennyire padlón vagyok, képes volt hozzám vágni, hogy " amúgy is unom már az állandó siránkozásodat." Pedig tudtam, hogy egy konkrét dolog miatt nem tudok felállni és szenvedek. Na hát ő már nem az életem része. Amúgy is komolytalan volt, neki csak a bulizgatás meg hülyeség számított közel 30 évesen még mindig.

eleve kevés ember van mellettem, és ők jóban-rosszban.

ilyen felszínes kapcsolatok maguktól megszűnnek.

1x mikor nagyon oda voltam, egy osztálytársam vigasztalt meg, még meg is ölelt. Akkor jól esett. Pedig nem voltam vele olyan különösen jóban, csak gondolom megsajnált, hogy elsírtam magam.

Nem tartom vele a kapcsolatot. Amúgy én nem vagyok az a barátkozós alkat. A problémáimat próbálom magam megoldani.

Huh, végre találtam egy kérdést amire normális válaszok érkeztek.Úgy néz ki ide összeverődtek a "gyk" normális emberei.

1# teljesen igazad van.Egyedül születünk és halàlunkkor is egyedül vagyunk.Ezt én is megtanultam, hogy egy ember van akire mindig szàmíthatok "Én".

2# egyet értek, meg kell találd magad.Magadba kell nézned, mi jó neked, mit szeretnél.Nem biztos, hogy könnyű lesz sőt és valószínűleg sokáig is fog tartani, de ezt kell megérteni, hogy a saját életedet csak te tudod változtatni.Lehet, hogy néha hoz az ember rossz döntéseket, de azokat is kell vàllani és aki egyszer nincs igazàn összetörve nem fog tudni számára megfelelő életet élni.

3# szerintem az ember képes arra, hogy azt hiszi a baràtai valóban a baràtai, mert szeretné azt hinni, hogy fontos lehet valakinek.

Aztàn persze nagyon sokszor kiderül, hogy ezek csak felszínes "barátsàgok".Csak akkor vagy fontos, ha kell valami, vagy ha te tudsz segíteni.

4# ebben a helyzetben nagyon erősnek kell lenned és én így ismeretlenül is remélem, hogy de igen sikerül felállni.Az, hogy ilyen helyzetben teljesen egyedül vagy, iszonyat nehéz.Viszont tényleg csak magadra szàmíthatsz mindig.Kívànok erőt és kitartàst.

Aztàn,hogy a kérdésre is válaszoljak, màr ha érdekel valakit:

Amikor nagyon mélyen voltam, még most sem vagyok teljesen a felszínen, senki nem segített.Ezerszer újra játszottam az ide vezető utat, miért tartok itt.Persze ràjöttem, hogy ez is az én döntéseim miatt alakult így.Hibàt hibàra halmoztam, csak sajnos akkor nagyon vak voltam és mindig másban kerestem a hibàt.Pedig a hiba csak bennem volt.Màsrészt hiszek abban, hogy a nehézségeket azért kapjuk, hogy tanuljunk belőle, meglàssuk magunkat a tükörben és próbáljunk fejlődni.Valamiért adott helyzetben mindig azt a döntést hozzuk meg, ahol épp tartunk, amit jónak gondolunk.Persze van, hogy később beigazolódik, hogy rosszul döntöttünk,de akkor az volt a legjobb megoldàs.Szeretném azt hinni, hogy az élet a karma az univerzum stb. úgy rendezi ahogy lennie kell.

Bocs, ha hosszú volt.Elnézést.