Diszkriminálnak, vagy szakmailag alkalmatlan vagyok?

Sok dolog kavarog bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt én is meg tudom erősíteni, hogy a felsőoktatásban iszonyú merevek a tanárok és mindenkit szivatnak, mindenkivel bunkóznak, ehhez nem kell autistának lenni.

Másrészt a mester végzése alatt nálunk is volt egy valószínűleg autista srác és az utánunk következő évfolyamban is és valamilyen szinten meg voltak különböztetve. Nálunk a srác amúgy normális volt, csak nagyon furcsa gondolkodású, viselkedésű, ő egyébként jó jegyeket kapott de róla is pletykáltak a tanáriban, próbálták terelgetni, mert ki tudta néha akasztani az embereket maga körül a viselkedésével, pl azzal, hogy levette a cipőjét a szemináriumon és szinte kifüstőlt mindenkit a lábszagával vagy ha unta az órát akkor ennek hangot is adott a tanár felé és egy veszekedés után kiment.

Az utánunk következő évfolyamban viszont kritikán aluli volt a hallgató viselkedése, a felvételin is olyan alacsony pontszámot adtak neki, hogy érezze, hogy nem szeretnék a szakon de a kevés jelentkező miatt nála lett meghúzva a határ. Neki mindenki a lehető legrosszabb jegyet adták, mindenből megbuktatták, amiből csak lehetett, hogy ne rontsa a képzés színvonalát. Szóval lehet téged is terelgetni szeretnének picit, de nem hiszem, hogy diszkriminálnának, mert akkor nem adnának jó jegyeket.

Nem vagyok autista de a tanarok tobbsege nem valaszol nekem, altalaban nem ernek ra egyesevel mindenkinek valaszolni, meg lustak is.

Bennem az merult fel hogy ha 4-5os tanulo vagy miert hasznalod ki az ido tobletet? A munkaero piacon ugyan azt a munkat kell elvegezd, ha egyen erteku szakember szeretnel lenni a szaktarsaiddal akkor ugyan azokkal a feltetel rendszerrel jatsz szerintem, bizonyisd beagadnak es nekik is h vagy olyan jo. Elhiszem hogy nehezebb az eleted de ezt a munkaadok nem feltetlen fogjak szeretni hacsak nem kapnak plusz tamogatast utanad.

Nem rossz indulatbol mondom de az elet nem erdem es kepessegek szerint banik az emberekkel, igyhat te is a kepessegeidhez merten probalj helyezkedni, optimalisan beloni a helyed, ertelmesnek tunsz, csak valahogy nagyon ugy erzem h a helyzetedre fogsz olyan dolgokat amik nem abbol fakadnak, es ez gatolni fog szerintem.

A munka világában csak az fog számítani, hogy kitermeled-e a fizetésedet + hasznot a cégnek, lehetőleg minél kevesebb idő alatt, de legalább annyi alatt, mint a kollégáid.

A munkaerőpiac nem jótékonysági szervezet, ha a versenyszférát nézzük.

Nekem is több tucat emailem van, amire nem válaszolnak az oktatók, és mindenki másnak is.

Konzulenst is rendkívül nehéz volt találom, pedig leírtam, hogy totál egyedül is megírom, csak adminisztráljanak néha.

Az ellenséges viselkedés is megszokott, elég sokat lehet róla panaszkodni, néhány kiskirály milyen vérengzéseket művel, amikor egy több száz fős kurzus 89%-át meghúzza.

Ennek nincs köze az autizmusodhoz, szerintem ne próbáld meg erre ráhúzni.

Ez Off, de:

7 - A munka világában marhára nem csak a teljesítmény fontos mikor azért is építenek le embereket, ha úgy látják, hogy nem fognak beilleszkedni a csapatba. Ha van két ugyanolyan jól teljesítő embered de a korona miatt egyet el kell küldeni akkor a vezető mire alapozza a döntést? Lehet szociális döntést hozni, hogy A-nak mondjuk most született gyereke, vagy arra, hogy B szimpatikusabb. Másrészt viszont sokkal kevésbé merevek a munkahelyek, életszerűbbek sok dologgal kapcsolatban ha a munka amúgy el van végezve és normálisabb multiknál már megy az érzékenyítés is. De tény, hogy nagy projektekkel nem lehet ott sem elúszni.

Szerintem sincs közé az autizmusodhoz. Viszont mint autistaként diagnosztizált ember rokona, azt tudom mondani, hogy minden "különlegességed" ellenére meg kell tanulnod létezni ebben a világban. Az írásodban nagyon sokszor említetted, hogy fura vagy és az egésznek olyan volt a hangvétele, hogy "én ilyen vagyok és kész". Ez persze részben igaz, én sem azt akarom sugallni, hogy "csak ne legyél ilyen", mert tudom, hogy ez nem így működik. De nagyon sokat fejlődhetsz, ha megtanulsz bizonyos szabályokat a társas interakciókban.

Az említett rokonom is nagyon sokáig nem járt fejlesztésekre, diagnosztizált volt, de inkább kapaszkodott a diagnózisba, minthogy arra használta volna, hogy a problémái tudatában fejlessze magát. Például nem értette sokáig, hogy mi a baj azzal, amit mi már zaklatásnak hívunk, nem volt neki evidens, hogy ha valakivel aznap egyeztetett időpontot valamire, nem kell zaklatni hívásban, hogy ugye tényleg áll az adott időpont. Vagy például az érkezéssel mindig bajban volt, ha késett valahonnan, iszonyatosan bepánikolt és megint elkezdett hívogatni mindenkit meg utólag tépni magát az 5 perc miatt is. Erről is nagyon sokat kellett vele például beszélni. Na, az ilyenek nagyon kínosak tudnak lenni a másik félnek és nagyon irritálóak is.

Természetesen ti ahányan vagytok, olyan sokszínűek tudtok lenni, így neked lehet, hogy nincs ilyen problémád, de azért az is benne lehet a pakliban, hogy nem tanultad még nem veszel észre olyan dolgokat, amik egy átlagembernek evidensnek tűnnek és értelemszerűen furcsának tartja, ha más nem követi ezeket.

Nekem relatíve pozitívak a tapasztalataim az oktatók válaszadási hajlandóságával, így azt nem mondanám azért, hogy biztosan csak ők a bunkók. Persze, lehet ilyen, de mennyi rá a valószínűség, hogy egy egyetem legtöbb oktatója az legyen?

A másik, hogy lehetséges, hogy csak szimplán túlreagálod a helyzetet. Nem volt esetleg korábban olyan tapasztalat az életedben, ami miatt erre mostanra túlérzékeny lettél és valójában egyáltalán nem vészes a helyzet, csak akaratlanul is belelátod a korábbi negatív dolgokat? Az kvázi természetes, ha valaki nem, vagy csak pár nappal később válaszol. De ettől még nem olyan zord hely a világ és nem zárkózik el tőled mindenki. :)