Az életetek úgy alakult, mint ahogy gyerekként, fiatalon elképzeltétek?

Én teljesen azt hittem, hogy nagyon könnyű olyan átlagos életet elérni, mint amibe a szüleim vállaltak engem. Anyának egy közepes irodai munkája volt, apa kisfőnök volt egy multinál. Egy kis lakásban laktunk, minden megvolt, de semmi extra. Én pont egy ilyen életet szerettem volna (pici saját lakás, férj, gyerek) 25-30 éves koromra, csak 2 gyerekkel. Semmi extrára nem vágytam. Most 24 vagyok, és rájöttem, hogy ezek rohadtul extra dolgok, amihez rengeteg szerencse me meló kell, meg tudatos párválasztás. Korábban azt hittem, csak a gazdagságot nehéz elérni, az átlagos, boldog élet az jár mindenkinek. Baromi nagyot tévedtem. Most úgy állok, hogy csúsztam az egyetemmel, másfél éve dolgozom csak, van egy kapcsolatom, amiből nem valószínű, hogy házasság lesz, lakásom a kanyarban sincs mert albit fizettem évekig. Szülni szerintem majd 30 felett fogok, pedig már most nagyon szeretnék. Érzem, hogy haladok egyébként a helyes úton, csak nagyon lassan. És kín keserves lesz az az út, ami ahhoz az egyszerű élethez vezet, amire kicsiként vágytam. A vágyaim nem változtak egyébként azóta sem, csak már látom, hogy nehezebb minden mint akkor gondoltam.