Miért tartják small talk témának a gyerekvállalást (és annak hiányát) a fodrászok, kozmetikusok? Hogy lehet udvariasan elutasítani az ilyen kérdéseket?

20. Figyelj!

1. Az én dolgom, hogy mit tartok problémának, mit szeretnék megbeszélni és feldolgozni, és ezt írásban vagy szóban szeretem-e megtenni.

2. A szerinted "defektes", antiszociálisnak bélyegzett, valójában aszociális (jelentős különbség jó lenne, ha figyelembe vennéd), vagy valamilyen (részben a hozzád hasonlóan marha szociális, marha "jó fej" emberektől elszenvedett bántások miatt is) szociális nehézséggel küzdő vagy egyszerűen csak introvertált igenis léteznek, az általad az életben érzékeltnél valószínűleg jóval nagyobb arányban. Itt névtelenül megmernek nyilvánulni, ott meg nem, mert ott stigmatizálják és egy közösség tagjaiként kibeszélik, kiközösítik őket emiatt.

Én pedig igenis el szeretném érni, hogy ez ne legyen így.

Tiszteletben tartom, hogy a fodrászok, kozmetikusok nagy része valószínűleg igényli azt, hogy a munkája közben beszélgessen a vendégével, mert neki ez így komfortos, így oldja fel az idegen emberrel való fizikai érintkezésnek a kellemtelenségét, megtöri a monotonitást és nem érzi gépnek magát.

Ezt mind megértem, tiszteletben tartom, nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát, nem akarok udvariatlan/bunkó lenni vele.

De egy nap hány ügyfele is van? 20-30? Minddel csak nem akar beszélgetni. Ha nekem a vele való beszélgetés bármilyen szempontból problémát jelent, akkor legyen már jogom ezt bántás nélkül, udvariasan kifejezni, és fogadja is ezt el minden sértődés, apelláció nélkül, ha már igényt tart a pénzemre. A 19-es által említett széket például én nagyon jó ötletnek tartom, a beszélgetésmentes kiszolgálásért hajlandó lennék többet is fizetni, és ha nyílna egy "csendes" fodrászat, rögtön azt választanám.

Ezek miért nem jogos igények?

Miért kell nekem "jófej", beszélgetős embernek lennem egy hajvágáshoz? Ha esetleg tényleg "defektes" ember vagyok és még egy sérülést nem viselek el még a fodrászomtól mondjuk Asperger-szindrómás/szociális szorongás miatt szenvedő vagy egyszerűen introvertált, visszahúzódó emberként, akkor ne járjak fodrászhoz?

Nem lehetne kölcsönösen tiszteletben tartani ehelyett egymás igényeit?

Ha én udvarias vagyok a fodrásszal és szépen megkérem, hogy ne beszélgessünk/ne feszegessen bizonyos témákat, és ő erre megsértődik, akkor tényleg én vagyok a "defektes"? :D

Azt meg vegyétek már figyelembe, hogy a small talk és a szóbeli kommunikáció mennyire nem egyenlő az írásbeli kommunikációval.

Villámgyorsan és örömmel lekörmölök oldalakat, de a hozzám közel álló embereken kívül nem beszélek senkivel sem 2 mondatnál többet.

Többen vannak ezzel így mint gondolnátok, és ha egy kicsit belegondoltok, tök logikus.

Tolmácsok, színészek, tanárok százai utálnak írni, és rengeteg író, újságíró, fordító stb. van, aki szóban nem tudja kifejezni magát.

Mert ez két külön készség:

BESZÉDKÉSZSÉG, ÍRÁSKÉSZSÉG.

Olyan, mintha a hajóvezetést és az autóvezetést mosnátok össze azzal, hogy vezetés és kész, akinek az egyik megy, annak megy a másik is.

23. Még mindig nem értesz. :D

Volt már olyan, hogy közöltem vele, hogy "Ne haragudj, ne beszélgessünk." ahogy ezt már írtam is. Válaszként besértődött, beszólogatott, vagy egyszerűen nem vette figyelembe a kérést.

Olyan is volt, hogy belálltam a beszélgetésbe, a "Szeretnél gyereket?" kérdésre azt mondtam egyszerűen, hogy "Nem." és kész. Erre felcsattant a kozmetikus dühösen, hogy "Bezzeg a cigányok szülnek."

A héten konkrétan egy fodrásznál zajlott le ez a beszélgetésrész szintén nem válasszal, és cibálta a hajam.

Tényleg én vagyok a "defektes", hogy ilyesmikre nincs szükségem, amikor pénzért igénybe veszek egy szolgáltatást? :D Gondolkodjál már!

Köszi a válaszokat!

Volt már olyan, hogy ilyen kérdésre azt mondtátok, hogy "Magánügy" / "Erről nem szeretnék beszélni"? Tiszteletben tartották ezt vagy bunkóztak?