Childfree (házas)párok, hogyan alakult az életetek?

Mivel nem lehetett gyerekünk, így értelmetlen azon gondolkodni, hogy megbántuk-e, nem a mi döntésünk volt.

Egyébként nagyon jól vagyunk, jó életünk van. Pont abban a korban vagyunk, amikor hasonló korú ismerőseink gyerekei is már felnőttek, sokan kirepültek, úgyhogy nem is igazán más a mi életünk, mint a gyerekes családoké.

A childfree jelentéstartalma tök más, mint a gyermektelené. A childfree pozitív szó, két felnőtt ember tudatos döntése, amely szerint boldogabb és teljesebb életet tudnak élni gyerek nélkül. Magyarban a gyermektelen az meg olyan, mintha hiányozna valami, lásd hajléktalan. A gyermekmentes szó talán a legközelebbi működő dolog, amit ki tudok találni, de ez sem pont az. Ebben az esetben egyszerűen jobban teljesít az angol. Szeretem a magyar nyelvet, igyekszem mindent magyarul használni, amire van jó magyar szó, de specifikusabb esetekben sokszor hagyunk meg eredetiben dolgokat. Például spleen, Dasein, bungee jumping, email ésatöbbi.

A kérdésre is válaszolva: egyelőre még csak 30 vagyok, de már most sokkal jobb az életem, mint a hasonló korú gyerekkel megátkozottaknak. Tudok normálisan aludni, van pénzem és időm utazni, nem öljük egymást konstans az asszonnyal, mindkettőnknek van karriere, stb. El tudnám képzelni az életemet gyerekkel, nem is akarom.

Isteni. A húszas éveim közepén éreztem, hogy engem nem vonz ez az élet egyáltalán és ezzel egy hatalmas teher esett le a szívemről. Nem kellett fejfájással arra gondolnom, hogy mikor szállok ki a karrieremből, mennyi pénz megy majd a semmibe, milyen ormótlan leszek terhesen és hogy fogom viselni, ha mindenki megszakérti a gyereknevelési módszereimet. És ha nem egy agybajos ordító szar a gyerek, hanem normálisan elül, akkor is nyűgös vele bárhova menni, ami nekem aztán végképp nem hiányzott.

Mikor még volt bennem valami halvány vágy, hogy családot akarok, úgy terveztem, hogy megszedem magam pénzzel annyira, hogy a férjem ne szakadjon bele a munkába, amíg csak a gyest kapjuk és ha bármi baj miatt egyedül maradnék, akkor is legyen annyi pénzem a támogatással együtt, mintha rendesen keresnék. Aztán ez elmúlt. A pénzt persze összegyűjtöttem, csak nem gyesre mentem utána, hanem doktori képzésre. 3 évig vígan éltem az ösztöndíjból és a tartalékomból, az egész olyan volt, mint főállásban dolgozni. Sok szülő erre sem képes, én meg egy papírra jobban figyelek, mint más a kölkére...

Később jól alakultak a dolgaink, megszedtük magunkat és építkezni kezdtünk. Magyarország egyik legszebb táján vettünk telket, elhúzva a fővárosi nyüzsgésből. Találtunk állást, amivel bárhonnan dolgozhatunk, felépítettük a megálmodott házat, ami szerelem volt első látásra és ahol szívesen megöregednék.

Erőm teljében vagyok. A bőröm nem ment szarrá, az erőnlétem rendben van, mert 30 éve egy hétre estem ki maximum az edzésből, kényelmesen, megkímélten élek és bármit megvehetek, amire pénzem van, mert nem kell arra gondolni, hogy kinek vegyek lakást, kinek fizessem a tanulmányait. Természetesen erre sem gondol sok szülő, csak viszket neki, hogy gyereke legyen, de nyilván az én fejem veszik, mikor azt mondom, hogy szerintem gyerekvállalásnál erre alap lenne gondolni. Nekem megadatott a kényelmes élet, megdolgoztam érte. Ha nem ütközne az elveimmel, anyagilag készen állnék a gyerekvállalásra, nem úgy mint egyesek, a kedves kis "majd lesz valahogy" felfogásukkal, albérletbe ellve... Dehát ez nem számít. Minket önzőembereznek, de ha rákérdezek, hogy miért a saját lárvája ül a karján és miért nem volt olyan önzetlen, hogy örökbefogad egyet, akkor már elkezd habzani a nyála. Na, ezért is élek a világ végén, kell a bánatnak ez a sok megszállott.

Természetesen amiatt sem kell aggódnom, hogy ki gondoskodik rólam nyugdíjas koromra. 30 éves koromtól van erre a célra létrehozott takarékunk a lakástakarék helyett, nyugdíjtól 80 éves koromig már most is vígan élek.

Érdekes fogyaték a CF-en lovagolni... Aki otthon van a témában, tudja, hogy okkal hívják így és nem magyarul. Ez tartalmazza az elveket is, nem csak azt, hogy nem sikerült be a gyerek.

N35, F46, tizenéve együtt.

Rengeteget utazunk, évente minimum 3x tengerentúlra, éltünk Amerikaban, Norvegiaban, Nemetorszagban, boldogok vagyunk.