Miért nem akarok nő lenni?

Ez egy komoly kérdés nekem, remélem segítetek és megértitek, hogy mit érzek.

Nő vagyok, de néha azt érzem, hogy nem akarok nő lenni. Nem akarok nő lenni sem testileg, sem lelkileg. Néha félek a nő fogalomtól. Szerintetek ezt amiatt érzem, mert a társadalom-kultúra így alakul ki, hogy a nőnek ez a dolga, a férfinek meg ez? És itt most semmi félreértés, nem rosszból mondom! Csak engem zavar, hogy a női és a férfi test nem ugyanaz, és a nő és a férfi nem ugyanaz szellemileg sem. Én az emberek szellemét szeretem, és a szellem között nincs különbség,de a fizikai mivoltunk mégis hatással van kicsit a lelkünkre. Az ösztön...

Elmondom, mire gondolok itt most pontosan. Zavar, hogy egy férfivel beszélgetek érdekes dolgokról, majd egy idő után az a benyomása rólam, hogy "nem csak okos, hanem szép is". És most elnézést kérek mimdenkitől. Nem a világ összes pasijáról gondolom ezt, és azért is bocsánat, hogy fényeztem magam, nyilván nem fényezésből írom ezeket.

Arra akarok kilyukadni, hogy én semleges akarok lenni, se nem nő, se nem férfi. Remélem érthető voltam, és nem kapok gyűlölködő válaszokat. Esetleg erről elbeszélgetnék egy pszichológussal, valaki tud ajánlani? Valaki érez így vagy hasonlót?