Miért nem tudok senkit se őszintén, önzetlenül szeretni?
Vannak haverjaim, akikkel szeretek beszélgetni, szórakozni, időt tölteni, de nem igazán jelentenek sokat számomra. Voltam már "szerelmes", de ennek az alapja mindig is inkább egy önző vágy volt, mint őszinte, önzetlen szeret. Érzem, hogy nagyon jó lenne, ha valakit önzetlenül szeretni tudnék, igazából paradox módon nekem is többet adna lelkikeg, mint az önző vágyaim, mégis képtelen vagyok rá.
Szociopata/pszichopata nem vagyok, ha előttem kínoznak valakit, az rossz érzést vált ki belőlem.
Van valaki hasonló helyzetben közületek? Szerintetek mi lehet ennek az oka, és mi segíthetne?
Elég fiatalnak tűnsz még a kérdésed alapján, vagy csak kissé érzelmileg éretlennek.
Mit jelent számodra a szeretet, az önzetlen szeretet?
Mik azok az önző vágyak, amikről beszélsz?
Segíteni az segíthet, ha megpróbálsz valakivel ezekről beszélgetni, beszélni, tartani egy kis önfelfedezést.
Még a szenteknek is maguk felé hajlik a kezük.
Ön ezt nem tudta?
Enjs igy igy vagyok vele
Valoszinu a sok csalodas miatt nem akarok erzelmileg fuggeni valakitol
Meg amugy is talalna maganak valaki mas es az idomet se akarom ra pazarolni
+ meg el se hinnem hogy engem szeret hiaba mondja
Csak addig "szeretne" amig nem talalna maganak valaki mast
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!