Mélypontról ezerszer kell kimászni? Mit tanácsolsz, mi segíthet megint talpra állni?

Tudom, hogy most senkinek sem könnyű. Idén harmadik alkalommal vesztettem el a munkám.

Úgy érzem teszek egy lépést és gödörbe lépek. Hihetetlen ami idén történik velem. Ennyi mélypontom még nem volt egy év alatt.

Biztos hogy karmikus is és tudom, hogy tanulnom kell. Tudom hogy mit. Nem tudom, hogy van még lelki erőm ezt kiírni. Minden nagyon bizonytalan most.

És azt hiszem először életemben igazán félek...

Szorongok. Hogy lesz? Mi a megoldás?

Egyedül nevelem a kisfiam. Senkim sincs. Szüleim nem élnek, az apja elmenekült Torontóba és a gyerek tartás sok a Canadai fizetésének. Persze nem tudom feljelenteni, mert a család jogi ügyvéd, azt mondta, hogy nem behajtható rajta, a per költség pedig sok milliós tétel.

Elfogadtam.

Megint nincs munkám. És jön a Karácsony.

Sem lelkileg, sem anyagilag nem tudok kire támaszkodni.

Nagyon rossz érzés.

Szomorú vagyok és csalódott.

Nyilván én voltam idealista, mikor minden lépésnél arra számítottam, hogy a sarkon befordulva majd könnyebb lesz. De nem! Ez a harc lesz az életem, az állandó küzdés az életben maradásért, hogy a gyerekemnek jobb legyen.

Csak egy hétig lenne könnyebb... nem igaz hogy nincs könyörületesség...

Mielőtt instant világ megváltó pozitív gondolatokat küldenétek, még egy kérdés:

Van akinek megfordult a fejében, hogy végez magával, s hogy elég volt???