Szerintetek mi lesz ha meghalunk?

Én hiszek a reinkarnációban. Azt, hogy az életek között hol vannak a lelkek azt nem tudom.

Sokkal inkább el tudom képzelni, hogy az emberi élet célja a fejlődés, mintsem hogy csak vagyunk a semmiben. Ha pedig a fejlődés a cél akkor 1 élet alatt a világot és az életet eléggé behatároltan tapasztalhatjuk meg. Mi az hogy behatároltan? Az élet során nagyon sokminden meghatároz bennünket: genetika, családi háttér, történelmi korszak, milyen dolgokon mentünk keresztül egészen magzati kortól, születéstől kezdve. (Úgy hiszem ezek mind kihatnak a később kialakuló személyiségre). Egy élet során nem tudjuk megvaltoztatni a génjeinket, tapasztalatainkat, családi hátterünket. A személyiséget és viselkedést is kőkemény munkával (Amúgy lehet pont ez a lényeg. Ki tudja?) Így olyan mintha magát az életet és abban bármit a fizikai lét, és idő korlátai miatt csak 1 szemszögből tudnánk megvizsgálni. És ahhoz, hogy fejlődjünk és tanuljunk ugyanazt a dolgot más szemszögből meg kell hogy tapasztaljuk, ehhez pedig az kell, hogy egy újabb korba/családba/testbe stb. szülessünk bele.

Nem tudom mi van a halál után, kijelenteni se akarok semmit, (magam miatt), de a fentiek miatt a reinkarnációt nagyon is el tudom képzelni.

#8 vagyok

Kérdező, azt kell megérteni, hogy az emlékezet mindössze azon dolgok összessége, amit az öt érzékszervünkkel és az agyunkkal megtapasztaltunk. Ez viszont őrülten kicsiny szelete a világnak. Pl. én nem emlékszem arra, hogy tegnap egy csomó rádióhullám hatolt keresztül a testemen - pedig ez nap, mint nap megtörténik. Arra sem emlékszem, hogy létezik India, mivel még sosem voltam ott, pedig egészen biztos, hogy létezik. Mivel pedig az emlékezet mindössze nagyon kicsiny szeletét mutatja meg a világnak, ráadásul borzasztó szubjektív is, ennélfogva objektív igazságot az emlékezetből kiindulva nem lehet megfogalmazni. Az, hogy nem emlékszel valamire, mindössze azt jelenti, hogy azt az öt érzékszerveddel nem tudtad megfigyelni (hiszen még nem léteztek), de ez magát a létezést nem zárja ki.

Itt most megint tudományos teóriákra tudok utalni: a Heisenberg-féle határozatlansági reláció, a hullámfüggvény-összeomlás, illetve a koppenhágai interpretáció. Nagyon leegyszerűsítve ezeknek a lényege, hogy a dolgok alapvetően hullámfüggvényként léteznek, amelyek megfigyelés hatására materializálódnak, válnak anyaggá. (Természetesen a valóságban nem válnak anyaggá, csak az agyunk, ahogy megfigyeli őket, átalakítja anyaggá, mert csak ekképp képes felfogni és értelmezni.) A lényeg, hogy ahogy megfogansz, létrejön az agyad, elkezded megfigyelni magad, ekkor a hullámfüggvény összeomlik, és az agy által is felfogható anyag jön létre (ez vagy te). Amikor a megfigyelés véget ér (meghaltál, és már senki nem figyel meg, sőt, nem is emlékszik rád), akkor az anyag természete elveszik, és ismét csak a hullámfüggvény marad.

Ez viszont nem ugyanaz, mint a buddhista értelemben vett reinkarnáció. Ugyanis az én véleményem szerint (de ez már tényleg csak az én teóriám), nincs minden embernek egy-egy egyedi hullámfüggvénye (ez már tényleg elég elrugaszkodott gondolat lenne), sokkal valószínűbb, hogy maga a létezés egy hullámfüggvény. Ennek a hullámfüggvénynek aztán (megfigyelés miatt) időnként egy-egy vetülete materializálódik, ezt nevezzük életnek. Tehát az ember nem különálló individuum, hanem közösen alkotunk egy nagy egészet, aminek az életünk mindössze egy-egy vetülete, materializálódási formája. De a létezés maga nem szűnik meg a fizikai test halálával.

Bocsi az offért.

13as!

Olvastam már ezekről a fizikai törvenyekről de még jócskán van mit megértenem. Hol tudok ezeknek utanaolvasni? Angolul vagy magyarul?

Akkor ezek szerint csak azt tudom megtapasztalni fizikai érzékszervekkel és csak arra tudok emlékezni, amit meg akarok figyelni/megfigyelek? Honnan tudom mire figyelek, ha az még nincs is ott?