Meddig ápolnátok a szüleiteket ha ő nagyon beteg lenne?

Akinek még nem volt daganatos beteg a családjában annak fogalma sincs hogy hogy működik ez. Nem egy katatón betegről van szó, hogy csak fekszik és ennyi. Édesapámmal is végigcsináltuk, ő sajnos nem élte túl, aztán édesanyámmal is, ő győzött.

Bemegy az ember a kemóra, kijön, pár napig folyamatosan hány, nem tud enni, tápszerezni kell, de pl ki tud menni a vécére egyedül, fel tud öltözni, satöbbi. Nem is szükséges és nincs is rá mód hogy a kezelések között kórházban ápolják szakemberek. Csak akkor fogadják a beteget ha bejegyzett kezelése van, illetve ha hirtelen elkapja egy állapotromlással egybekötött rosszullét. De akkor is hazaküldik amint lábra állítják, szóval egy rákos beteget nem úgy kell elképzelni hogy a kórházban fekszik mozdulatlanul amíg meg nem hal.

De ettől függetlenül is, akármilyen betegsége lenne, addig ápolnám amíg kell. Nem hagynám magára.

lehet lepontozni, de leginkább semeddig. mármint persze hazamennék és mellette lennék a mindennapokban, de hétszentség hogy azonnal ápolót fogadnék mellé. ugyanis én hülye vagyok, van egy figyelemzavarom, egy hiperaktivitásra hajazó valamim, amit sose érek rá kivizsgáltatni (meg fszomnak van kedve a dilidokihoz), testileg sem vagyok valami erős, illetve ismerem magunkat, három nap alatt úgy megutálnánk egymást hogy soha nem szólnánk egymáshoz többet.

szóval mindenki egészsége, lelki nyugalma és emberi kapcsolatai érdekében jönne az ápoló.

Attól függ milyen állapotban van. Ha már állandó felügyeletre és gondozásra szorul, nem tudnék mellette dolgozni, akkor felvenném a kapcsolatot egy közeli hospice házzal és gondoskodnék a megfelelő ellátásáról úgy, hogy mellette mindennap látogatom amíg csak tudom.

A nagybátyám sok időt töltött hospiceban (nem csak a legvégén). Nem csak neki, de a családtagoknak is sokat segítettek az elengedésben. Nagyon jó kezekben volt, több állandó ápolója a temetésére is eljött.