Ha valaki dolgozik heti 40 órában, otthon pedig tanul, akkor mi értelme van az életnek?
Rólam van szó, több éve csinálom ezt. Előtte csak tanultam, de már akkor is túl sokat.
Már kezd körvonalazódni, hogy értelme se lesz.
Minden ismerősöm, még a leglustább barátaim is azt mondják, hogy folytassam, ne hagyjam abba, pedig testi-lelki roncs vagyok.
Ha az ember nem alszik eleget, nincs elegendő ideje barátokra, ismerkedésre, hobbikra pedig semennyi és otthon sportol, ott se eleget, akkor mi értelme van az életnek?
Akkor meg élj a mának és ne gondolj a jövőre. De akkor ne sírj 10 év múlva sem, hogy hol tart az életed. Valamint valamiért.
#24
Ha nem lesz 10 év múlva, akkor meg sohase élveztem az életet, csak tanultam és dolgoztam. Éppen ez a baj.
Kb. fél órája fejeztem be mára a tanulást. Jó, főztem, mert az az egyik hobbim, jól is sikerült. De azt is tanulás közben toltam, a konyhába vittem a laptopot addig...
1.
Nem állítottam, hogy az én életem a legcarabb a Földön. Annyit állítottam, hogy eddig nem csináltam olyan dolgokat (vagy csak minimálisan), amiért élni érdemes. És igen, ez nekem rossz érzés.
2. Próbáld (vagy ha külön személy vagytok, a pipátok ugyanannyi - próbáljátok) ki, milyen érzés annyit tanulni, amennyit én szoktam évek óta. Csak 1 hónapra.
Tanultatok valaha szombaton mondjuk 9 órát és vasárnap 7 órát? Aztán következő héten ugyanannyit? Aztán következő héten ugyanannyit? Aztán következő héten mondjuk végre legalább családtaghoz átmész, cserébe a másik napon 10 óránál is többet?
Vagy az a másik lehetőség, hogy nem hisztek nekem...
Igen, egyfelől pszichológiai gond is, hogy nem tudom abbahagyni és új életet kezdeni, másfelől reménykedem benne, hogy ennyi szenvedés után még programozó lehetek valamikor.
A programozásba mindenkinek sok időt, energiát kell fektetnie. És fájni fog, mindenkinek. Annak is, aki eredetileg kedveli.
Viszont ha sikerül benne elhelyezkedni, akkor az ember nemcsak jó fizetést kap, hanem általában kényelmes munkahelyet és ha valami nem tetszik, van lehetősége váltani.
Nem úgy, mint az 55 éves ismerősöm, aki borzalmas munkahelyen ragadt ott, és örül, hogy egyáltalán valami van.
Nem hisztizek, nem vergődöm, kikérem magamnak, mert baromi bántó.
Inkább leírom, hogy milyen az életem és mit érzek, valamint milyen megoldási lehetőséggel mik a kételyeim.
Ha ezt vergődésnek érzed, akkor a te életedben sincs minden rendben, mert az empátia és a türelem jelenleg nem az erősséged.
Viszont akkor mit keresel egy ilyen kérdés alatt, ki szorít pisztolyt a fejedhez, hogy elolvasd és válaszolj?
Te vagy ismerősöd ezt tanulja/tanulta, hogy így tudod?
Egyébként nem tudom, hogy miért számít annyira "semmire vivésnek", ha ma például egész nap kódolós feladatom van a melóban. Csak "zs kategóriás" munkahely, de 1,5 év tanulás után, 0 papírral (akkor még így volt) más ilyet se talál és ilyen helyen sem áll helyt..
Nekem három diplomám van, szóval tudom, mit jelent a tanulás.hétvégente írtam szakdogát munka mellett, stb.
A munka mellett jelenleg is rengeteg nyomasztó feladatom van, ami most nem tanulás, hanem más, de nem könnyű, a tanulás könnyebb lenne. Én is vergődhetnék itt, és még sokan mások, akiknek még gyerekeket is el kell tartani, iskolába járatni, stb.mindezek mellett.
A te életed, a te döntéseid. Olyan elken lázadozol,amit csak te tudsz megoldani
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!