Lányok nők,szeretnétek kisbabát csak nem lehet vagy nincs még kitől?

Az, hogy "sablonos" életutat jársz-e be, nem hinném, hogy csak és kizárólag attól függ, hogy lesz-e gyereked vagy sem. Én szeretnék majd egyébként, de nem tudom, ki lesz az az elvetemült, aki nem egy nálam egészségesebb nőt választ gyermekei anyjául.

(22)

Most nem, később nem tudom. Soha nem vágytam gyerekre, nem lennék jó anya, de ki tudja, lehet idővel megváltozik a véleményem.

22

13 Igen, az is a sablon része. A sablon alatt azt értem, ami a társadalmi többség által normálisnak, követendőnek, természetesnek van elkönyvelve.

Látom le lett pontozva, pedig semmi sértő nem volt benne, aki magára vette, annak egészségére :D

Nem akarok. Valószínűleg mondjuk nem is lesz soha alkalmas ember rá, ráadásul kiszámoltam, és nem lesz ilyenre idő az életemben ilyesmire. Teljesen más dolgok érdekelnek, nem köthetem le magamat ilyenekkel. Talán még a házassàg sem fog beleférni.

Ráadásul nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, ha már picit jobban fáj valamim, akkor hányinger kínoz, stb. És van több fóbiàm is ezzel kapcsolatosan.

A válaszom nem szeretnék.

Nincs rá alkalmas partner és néha úgy látom a személyes tapasztalatok miatt is, hogy valahogy sose lesz megfelelő partner erre. A másik saját meglátásom az az, hogy manapság nem elég az ha a férfi dolgozik, kell ám az is hogy a nő is dolgozzon,ha rendesen akarnak élni, nem csak vegetálni egy gyerek pedig nem olcsó mulatság. Na nekem ez nem menne, hogy még a munka után hazamegyek és jöjjön a 2.meg 3.esti műszak otthon a gyerekneveléssel meg otthoni munkákkal. Jobban szeretek szabad lenni. Egy gyerek pedig megköt 20 évre vagy annál is többre.

Néha aranyosnak tartom a gyerekeket. Főleg a kisbabábakat. De bevallom néha nagyon idegesítőek tudnak lenni mondjuk ez azért is lehet mert nem az enyém. De ahogy visítanak néha vagy akaratoskodnak én ezen kiakadnék.

Úgy látom, hogy amíg saját magamat egyedül nem vagyok képes eltartani (mert hát olyan,, jók '' a fizetések :D) addig jobb is ha nem lesz rá alkalom. De igazság szerint nem is érzem szükségességét a gyereknek és ez így van jól. Erőltetni ugyan is nem lehet! Szerencsére a szüleim se erőltetik. Így nekem nincs lelki teher ezen a téren. :)

Nem szeretnék. Egyszerűen nem. Nincs rá ilyen indokom, hogy nincs partner, pénz, meg akármi, mert ha lenne, sem akarnék.

Nem vagyok gondoskodó, és szerintem belerokkannék mentálisan, hogy valakinek szüksége van rám folyamat. A "karantén" 4 hónapját teljesen egyedül töltöttem, és nem volt elég, csinálnám még. :)

De szerintem sem lesz párom, mert a férfiak nem ennyire elkötelezettek gyerekügyben. Mivel nekik a felelősségük a gyerek iránt zéróval egyenlő, mindegy nekik, hogy van-e gyerekük. Én pedig olyan párt szeretnék, aki aktívan nem akar apa lenni.

Nem szeretnék. Néha felkelek vasárnap 10-kor és hálát adok a jóégnek, hogy csönd van, eddig aludhattam, mert nincs gyerekem.

Szeretem a gyerekeket, de örülök neki, hogy akármilyen gyerekkel találkozok, jól elvagyok, de pár óra játék után szabadon el tudok jönni.

Túl nagy kötöttségnek tartom a gyereket, és nem érzem úgy, hogy én szeretnék ezzel foglalkozni. Szerintem az egyetlen elfogadható indok, hogy valaki gyereket vállaljon az az, hogy nagyon szeretne gyereket. Én nem szeretnék nagyon gyereket, így ezt nem tartom az én utamnak. .

Sokan mondják, hogy önzőség nem gyereket szülni, de egyrészt az a felfogás, hogy "gyereket akarok" is elég önző, másrészt meg szerintem megengedhető, hogy az ember önző módon hozzon döntéseket olyan dolgokról, amik az életére végéig kihatással vannak.

Tudok olyan anyukákat, akik tudták, hogy ők anyák akarnak lenni, nekik való gyerek. Nekem nem, nem is erőltetem. Aztán lehet, hogy egyszer majd bekattanok, és meggondolom magam, majd akkor lesz. Addig nem.