Hogy lehet leépíteni az olyan osztálytársakat, akik csak akkor jönnek oda hozzám, amikor nincs nekik éppen senki, akikkel lehetnének?

Sehogy. Ezzel a hozzáállással téged áraztak be, vagyis ennyit érsz a rangsorban. Nem vagy elég vagány, vagy a külsőd, vagy a belsőd, vagy az anyagi helyzeted miatt nem vagy a kívánatos felső rétegben. Változtass valamit, hogy feljebb lépj a "helóta" állapotból. Keress rá. Ha pedig nem tudsz, el kell fogadni, hogy nem mindenki lehet a felsők között. Én is ilyen voltam. Ne törleszkedj hozzájuk, keress barátoikat a magad környezetéből. Mert téged az bánt, hoghy a "nagyok" lesz*rnak.

En egyszeruen nem foglalkoztam veluk. Nagyon idegesitette is oket, hogy nem kivanok kozejuk tartozni. Amikor megprobaltak bevenni maguk koze, akkor sem tartottam veluk. Ha szoltak hozzam, valaszoltam de en magam sohasem szoltam hozzajuk csak ugy. Megvolt a sajat barati korom, ami ugy alakult ki, hogy semmi nem volt eroltetett benne, csak ugy jott. Altalanosban en is a "menogyerekek" koze akartam tartozni, aztan kozepiskolaban, amikor lettek normalis barataim iskolan kivul is, egyaltalan nem erdekelt mar. En ilyen magamnak valo "menogyerek" lettem, nem volt alfahim/nosteny a barataink kozott, megis nepszeruek voltunk, nagyon szerettem is azt az eletemet.

Én nem látom, hogy ez feltétlen rossz lenne. Az embereknek van egy skála az életében, ahol mindenki előrébb vagy hátrább van. Van akinek te vagy elöl, van akinek meg nem. Ha elfogy aki elöl van, akkor mész a hátsóhoz. Ez egy ilyen hálószerű dolog. Szerintem a gond akkor van, ha mindenkinek te vagy hátul.