Hozták már valaha ki belőled a legrosszabbik éned?

Igen, egy párszor. Legelőször iskolában, nagyon sokat piszkáltak, évekig, én soha nem szóltam vissza. Allergiàs bőrbetegségem miatt csúfoltak sokat, meg "stréber" is voltam. Egyszer valaki perceken keresztül mondta nekem, hogy "lepràs ge ci, ronda albínó" stb. Én meg felàlltam, elkezdtem neki ordítani, és elkezdtem ütni a székemmel. A fiú nagyon meglepődött (én lány vagyok), és sírva is fakadt.

Onnantól kevesebbet csesztettek.

A többi alkalom már kapcsolaton belül volt, például az első pasim azért kur vàzott le engem, mert nekem az apám nem vett autót, neki még igen. Akkor nálam úgy elpattant a húr, hogy azonnal összepakoltam, és kiosztottam, nagyon ordítottam vele, tényleg mintha nem is én lettem volna, remegett a kezem, a lábam, stb. Végül szó szerint térdre ereszkedett, és úgy sírt nekem, hogy ne hagyjam ott. Nyilván ott hagytam.

Egy másik kapcsolatomban a pasi egy igazi anyafüggő volt, de az anyja hivatásos prosti volt (nem viccelek, vállalkozás mellett prostiskodott, nehéz elhinni, de igaz), és olyanokat mondott a pasi mindig, hogy az anyja egy igazi szent, stb. És egyszer ràolvastam, hogy ő egy igazi anyafüggő nyomorult, aki egyedül félnapom belül meghalna. Én akkor már egyedül éltem, ő meg idősebb volt mint én, és kijelentette, hogy 40 éves koráig nem fog elköltözni az anyjától, pedig előtte végig etetett, hogy össze akar velem költözni. És erre visszavágott azzal, hogy az én anyàmra mondott csúnyát. Hát, az én anyám rendes munkából él, rendes munkából tartott el engem gyerekként egyedül, volt hogy egyszerre két munkája volt, hogy nekem jó legyen, és ha valaki ilyet mer mondani, azon robbanok. Nagyon brutàlisan összevesztünk azzal az "emberrel". Ott is kijött az az énem, amire nem vagyok büszke. De az én családomra senki ne mondjon rosszakat, pláne ne egy ilyen kis nyomorék, úgy hogy nem is ismeri őket.

Hát, sodort sokszor olyan emberekhez az élet, akik szó szerint büntesések voltak számomra, ezek között volt főnök, főbérlő, "barát", osztálytárs, meg egyebek. Úgyhogy még szoktam becsülni a valódi jó embereket, nem az olyanokat akik csak hirdetik, hogy jaj de jók, közben meg lopnak, csalnak hazudnak, mert akik valóban jók, azok nem hirdetik. Ezt is saját káromon tanultam meg, nagyon későn.