Alapvetően egészségesebbek, sportosabbak a fizikai munkát végzők a munka természetéből eredően, mint a szellemi munkát végzők / irodisták?

Nem feltétlenül.

A gyártósor melletti fizikai munka például kifejezetten egészségtelen hosszútávon és nem ugyanaz, mintha sportolna az ember.

Nem minden esetben.

Most raktárban dolgozom, egész nap 50 kg-s termékeket kell emelni, ezt kb. 2 hónapja kezdtem, 65 kg voltam akkor, mondanom sem kell, hogy nagyon leterhelt és fájt mindenem az elején, most kezdem azt érezni, hogy erősödök tőle.

De dolgoztam olyan helyen, ahol kevesebbet kellett emelni, de nem tudtam odafigyelni a helyes emelésre, mert pörögni kellett, az pár nap után tönkrevágta a hátam olyan szinten, hogy kiléptem, mert még pár nap és sérvet kapok.

Egyáltalán nem sajnos. Egyrészt a fizikai munka legtöbbször nem egészséges testtartásban vagy környezetben zajlik. Másrészt ha már lefáradtál munka közben akkor kisebb késztetést érzel hogy edzzél még. Anyagilag sem biztos h toppon vannak ezek az emberek.

Aki szellemi melót végez, fizikailag nagyobb igénye van a mozgásra, általában jobban van ideje rá és anyagilag jobban megengedheti. Persze kivétel is mindig van!

Mondjuk hogy árnyaljam a képet - bár ez NEM azt jelenti, hogy az a véleményem, hogy a fizikai munkát végzők igenis egészségesebbek, DE...

A fizikai munka sokkal közelebb van az emberi test, szervezet által természetes életformához. Plusz sokkal több mozgás, nemcsak heti 3 óra.

Amikor én kertészkedtem, akár valakinél segítettem az örökölt kert rendbetételében, akár önkénteskedtem természetvédelmi szervezetnél, jobban elfáradtam, mint bármilyen edzéstől, olyan helyen volt izomlázam, ahol azt se tudtam, hogy izomnak kell lennie és bizony minden szempontból hatékonyabb, jobb, erősebb mozgásnak éreztem, mint 1 óra akármilyen edzést.

Plusz az edzés sokaknak az, hogy elmegy a kondiba és ott vagy jól csinálja, amit, vagy nem, otthon YT videó alapján nyomja és nincs, aki nézze, hogy helyesen végzi-e a gyakorlatokat. Vagy épp csak napi 10-20 percnyire futja, mert egész nap rohan és meghalni sincs ideje. Vagy épp az aszfalton fut a belvárosban, mert nincs ideje elmenni egy normális parkba, futópadra se pénze, se ideje. Ezek közül vagy 2-3 állítás rám is jellemző szokott lenni.

De ha csoportos órára, vagy ami szerintem még jobb (és ha nem fogok munka mellett tanulni is, nekem is tervem befizetni ilyenre) magánórákra is jár, ahol figyelnek arra, hogy helyesen végezze a gyakorlatokat, akár arra is, hogy NEKI épp mi a jó, akkor is az egész mesterséges... Távol áll attól, ami az ember természetes életmódja.

Lehet, hogy fizikai munka után nincs kedve edzeni, de nem is kell...

Amúgy én nyáron gondolkoztam, hogy heti 3-4 órát sportolok (nyáron annyi összejött), tök nehéz összehozni, tudatosnak kell lennem, hogy rávegyem magam és beleillesszem az időmbe míg például az óvodapedagógus barátnőimnek annyi mozgás van a mindennapjaikban, hogy az én heti 3-4 óra, szabadidő terhére végzett mozgásomat simán lepipálják. Az enyém 0 az övékéhez képest.

Ráadásul egy fizikai munkát végzőnek a testmozgás eleve benne van az életében. Nekünk pedig szabadidőnk terhére, tudatosan kell erre odafigyelnünk. (Ráadásul én azt vallom, hogy a tudatosságnak is van határa, nem lehet mindig, mindenben annak lennünk.)

Például ha magamat nézem, ahhoz őszintén és szívből van kedvem, hogy néha, például havonta-kéthavonta egyszer elmenjek 20 kilométeres túrára, 70 kilométeres bringatúrára, néha elnézzek az uszodába. Viszont egyrészt ez édeskevés, másrészt nem is fogom bírni őket (nem is bírom sajnos :D), ezért kellene a heti 3 óra sport. Sőt, valószínűleg annál több is. Na azt viszont már tehernek érzem és kell ám a logisztika, hogy be bírjam illeszteni a mindennapokba. Az is csak azért sikerül, mert ugyan az irodába visszatértünk, de távoktatás van még... :D