Nagyon durván irtóznak, undorodnak tőlem a legtöbben, hogyan jöhetnék rá ennek az okára? Mi válthat ki ilyen érzéseket másokból?

Fiatalok társaságát szoktam keresni mivel én is az vagyok, de még a jóindulatúbbak is igyekeznek minél előbb kitörölni az életükből. Jellemzően ha valaki beszél velem egyet, rájön hogy milyen furcsa vagyok a számára, aztán onnantól kezdve egyből "menekül" előlem. Ebből adódóan ha mondjuk egy közösségben megpróbálok megismerkedni egy normálisnak tűnő társammal, garantáltan nevetség tárgya lesz belőlem ott utána, és elhord a hátam mögött minden sz*rnak. Mindig ez van. Ott röhögnek meg gúnyolódnak rajtam a hátam mögött, holott a legnagyobb bűnöm az, hogy megpróbáltam a másikkal beszélgetni, megismerkedni.

És ez már hosszú évek óta így megy, és egyre durvábban, lassan már olyan vagyok, mint egy magányos remete, senki nem áll velem szóba. Menekül előlem mindenki, mint valami leprástól. Pedig én igyekszek tök normális, barátságos lenni. Hogy lehet valakitől ennyire undorodni?