Homofób vagyok, de csak "magamban". Így is baj?

Van egy pont, amikor teljesen mindegy, hogy mit érzel a másik iránt. Ha fel tudod mérni racionálisan a helyed a világban (tudod, hogy ki árthat neked, tudod, hogy te kinek árthatsz, és tudod, hogy a szavaidnak és tetteidnek komoly súlya lehet más emberek életében) és figyelsz rá, hogy az ellenszenvednek ne legyenek áldozatai, akkor mindegy, hogy mi lakik a szívedben.

De néha azért nem árt felülvizsgálni az ilyen érzéseket. Pl mi lesz, ha majd lesz egy meleg gyereked, aki úgy érzi, hogy nem bízhat meg benned?

Ez egyáltalán nem gyűlöletteljes gondolkodás, ne aggódj kérdező, szerintem a legtöbb dologgal kapcsolatban amivel nem tud azonosulni az ember valahogy így gondolkodik.

Én azt nem tartom normálisnak, aki megmikrózza a fagyiját vagy aki a zuhiba pisil, de nem utálom emiatt. :DD