Hogyan tudnék újra bízni az emberekben, illetve magamban?
Sziasztok! Picit hosszú leszek.
3 éve lett egy autoimmun betegségem. Számítottam rá, hogy onnantól az emberek sokkal másképp fognak rám tekinteni, de eleinte nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, próbáltam elfogadni.
Eleinte aranyosak, kedvesek voltak stb. Aztán egyszer voltunk egy bulin, ahol picit rosszul lettem a betegség miatt. Na és onnantól szinte minden megváltozott... A "barátaim" alig akartak elhivni bárhova, mert "tekintettel voltak rám". Persze csak aki kicsit cserfes szájú, mindig hozzá tette azt is, hogy nem szeretnék, hogy elrontsd az esténket a rosszulléttel... Mondanom se kellett, eléggé rosszul esett... A párkapcsolatom is tavaly ez a hülye betegség miatt ment tönkre... Mert nem tudott így elfogadni. Tavaly augusztusban, ugye volt egy fellángolása a betegségemnek, és sajnos nem tudtam elkezdeni az okj-t az iskolában. Onnantól szinte az összes "barátom" elvesztettem, köztük a legjobb barátnőmet is. Persze, ez jó volt arra, hogy megtudjam kire lehet számítani, de nagyon csalódtam így az egész világban. Így magamat okolom valamilyen szinten, pedig tudom hogy hülyeség, mert nem tehetek róla, hogy ez van, de hogy a betegség miatt nem tud elfogadni senki. Sajnos rányomja a bélyeget arra, hogy senkiben se tudok bízni, még bennük sem akik mellettem maradtak.. Most is megismerkedtem egy sráccal, 3 hónapja beszélgetünk, találkoztunk, minden jól alakult, észre vette, hogy nem vagyok igazán bizalmas vele, és azt mondta, hogy neki ez fontos és kiábrándult belőlem... És észrevettem, hogy magamban sem bízom, mert sokszor vagyok úgy, hogy nekem miért is jönne össze bármi jó dolog..
Hogyan tudnék újra bízni az emberekben, magamban? Jelenleg járok pszichológushoz, de nem érzem azt, hogy segítene :/
Köszönöm mindenkinek, aki válaszol.
21/N
Először magaddal foglalkozz. Fejleszd magad, kezdj bele dolgokba amik érdekelnek és csináld végig. Nem kell rögtön "hegyet mászni", kezdj kicsiben. (Esetleg egy listát is írhatsz arról amiket szeretnél.)
Ne hátrálj meg ha nem jön össze azonnal.
Ha ezeket sikerül el érned idő közben bízni fogsz magadban is. Aztán jöhetnek az emberek, barátságok, kapcsolat. Persze legyél körültekintő hogy kit engedsz magadhoz közel.
Az hogy pszichológushoz jársz, az is egyfajta jó jel. Mert ebből is látszik az hogy tenni akarsz ellene.
Kitartást neked :)
Mielőtt bárkit hibáztatnál, képzeld a helyükbe magad!
Elmész bulizni, majd egy állandó jellegű kockázatot kell kezelned, hogy mikor esik össze melletted a barátod. Hát ez nem egy felszabadult "buli" (bár soha nem bulizok, de biztos valami hasonló lehet az ok)
A lényeg ebből, hogy a bizalmat ne arra építsd, hogy "most jól érezzük egymással magunkat" (holnap meg nem?), hanem arra, amivel bizonyítják a bizalom elnyerésének tényét.
Ha azt mondom, "jóban rosszban veled leszek", de az első problémánál türelmetlen lennék, akkor a bizalom építésében nem te lennél a hibás, hanem én, aki hazudozott!
Tanulság: Én úgy kezelem a bizalmatlan emberi hozzáállásom, hogy ez egy teszt. Bizonyítás kell ahhoz, hogy a bizalmam kialakuljon.
Ha sikerült bizonyítani a másiknak, akkor mehetünk tovább... És vice versa.
Nem ígérek semmi olyat, amit ne tudnék tartani, ha a másik személye fontos, és a "bizalmát meg akarnám őrizni".
Ha egy srác érdeklődik irántad, akkor az érdeklődés őszinte (egy embert a kérdéseiből hamarabb megismersz, mint a válaszaiból), tehát kíváncsi rád. Ha olyan dologra bukkan, ami nem kompatibilis VELE (nem veled!), akkor eltávolodik, de ezért NEM te vagy a hibás!
Én kék vagyok, te piros, nem passzolunk, ennyi.
Ha valaki ugyan olyan hülye, defektes, fura, lökött mint én, úgyis 3 másodperc alatt kiderül.
Vannak ilyen élményeim (egy kezemen meg tudom számolni), amikor kortól függetlenül, 13-50 éves kor közti, nemileg vegyes felosztású emberekkel kiépült a bizalom, mert ugyan olyan gyagyák voltunk.
Valakivel meg "jópofizhatok" évekig, nem sikerül.
Ha szabad kérdezni milyen betegséged van pontosabban, érdekelne, akár privátban is.
Amúgy meg ha csak akarsz dumálni, nagyon jó hallgatóság tudok lenni! :)
Első válaszoló: elkezdtem tornázgatni, hogy kicsit a külsőmön változtassak, jelenleg mást nem igazán tudok elképzelni. :) köszönöm :)
Második válaszoló: én megértem őket is, de semmi összeesésről nincs szó. privátban leírom a betegséget... ha közelebb voltunk mindig hazamentem egyedül, akkor másik városban voltunk nem tudtam volna egyedül hazamenni...csak én mindig ugrottam nekik ha baj volt.. :) Plusz ha nem éreztem jól magam sosem vállaltam be, hogy elmenjek valahova
Én úgy gondolom, hogy a sráccal jól alakultak a dolgok, szerintem én bizalomhiányom ronthatta el, megértem őt is, de én mondtam neki, hogy sajnos ilyen vagyok, velem nehezebb. Most próbálnám vele megbeszélni, de nem igazán vevő rá...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!