Örülnétek ennek az ajándéknak?

A Honfoglalónál pont az agyat kell használni. Ennyi éves nagyapádtól ne várd már el, hogy ilyennel játszon.

Véleményem szerint őket már ezek a játékok nem fogják lekötni. Inkább vegyetek nekik wellness gyógykezelésre beutalót, ami szolgálja az ő egészségüket.

A társasjátékkal inkább az a nagyobb gond, hogy a kicsit korszerűbb fajtáknak sajátságos szabályrendszerük van, amit ÚJKÉNT kell megtanulni, és ebben ritkán tudunk támaszkodni a korábbi ismereteinkre, hagyományos társasjáték-fogalmainkra. (Pld a bridzs olyan mint a snapszer, csak nem pontokat gyűjtünk hanem az ütéseket számoljuk; a Gazdálkodj okosan olyan, mint a Monopoly, csak lakásra, berendezésekre gyűjtünk, és nem rabolunk egymástól, stb.)

Az alap Carcassone, (kiegészítők nélkül, eleinte még a folyó nélkül is) elvileg nem nehéz játék, és éppenséggel egy kicsit a Puzzle kirakós elvére is "hajaz", de a játék kompetitív jellege, a pontozás logikája nem automatikus, főleg ha valaki általában sem szokott az utóbbi 20 év társasaihoz.

Igazából jó ötlet lehet, de fontos lesz, hogy olyan társasjátékot válassz, amit TE nagyon jól ismersz, magabiztosan tudod és rutinosan alkalmazod a játékszabályokat, és mindig te is LEÜLSZ VELÜK játszani, egyúttal a játékot levezetni. A játékszabály-leírást silabizálva-böngészgetve végig "bénázni" egy-másfél órát roppant kiábrándító tud lenni, (ha végigülik egyáltalán) és azonnal bárkinek elveszi a kedvét a társasjátékoktól. Arra viszont számíts, hogy 80 évesen bármi újat megtanulni (még ha csak olyan egyszerűnek tűnő újat is, mint egy Carcassone) már kihívás, és sokkal lassabb folyamat, sok türelmet igényelhet.

Többen írták, hogy tárgyi ajándék helyett (amiket valószínűleg már nem gyűjtögetnek,) egy-egy élmény szebb ajándék lenne.

Ott a pont, de ettől még a társasozás se elvetendő ötlet. Például meg lehetne őket hívni egy társasjátékos klubba is, hogy ők maguk fedezzenek fel játékokat, és figyeld meg, hogy melyik tetszik nekik.

Vagy talán még jobb, ha rendezel egy házi társasjátékos estet, és oda hívsz meg egy gyakorlott társasjátékmestert, aki a saját készleteit hozza és megtanítja, illetve levezeti nekik.

Ha valami nagyon elnyerte a tetszésüket, akkor azt még mindig akár meg is veheted nekik otthonra is. :)

Alap Carcassonne van, tényleg nem nehéz.

Viszont te ismered a nagyszüleidet, a limitjeiket és hogy mennyire nyitottak az újra (a legtöbb ember szerint társas = ki nevet a végén). A limiteket úgy kell érteni, hogy anyum 70+, érzéketlenebbek az ujjai, mint régen, nagyon mütyűr dolgokat nem mindig tud rendesen megfogni (az Azul bakelitcsempéinél is rezeg a léc).

3-as: Nagyapám 55 éves korában súlyosan megsérült, és 19 éven át ápolásra szorult. Utána meghalt, de akkorra már ezer betegsége és 2 rákja is volt. Nagy fájdalmai voltak, és az utolsó egy évben teljesen leépült, bár ez a folyamat is nagyjából fokozatos volt.

Viszont! az utolsó előtti évben még mindannyiunkat megvert sakkba. És ezt úgy, hogy nálunk az egész család matematikai "zseni", többen ez irányában szakosodtak. Szóval nem feltétlenül kell degradálni az öregek elméjét.

Kérdező: ha úgy érzed meg tudnak birkózni egy ilyen "modern" dologgal, akkor hajrá! Itt az a kérdés, hogy nyitottak-e rá, a bábukat meg tudják-e fogni, illetve, hogy van-e elég humoruk.

Mindenképp valami egyszerűbbet, gondolkodósat vennék. Pl. Sakk, dáma, a honfoglaló is jónak hangzik, Scrabble is elhangzott fennebb, és az is jó ötlet. Carcassone is jó lehet, bár nekem csak alapjáték van, és van egy ismerősöm aki nagyon okos, de mégse bírta felfogni soha.