Hisztek abban hogy semmi sem történik véletlenül?

Az a gond ezzel a „semmi nem történik véletlenül” kijelentéssel, hogy valójában nem állít semmit.

- Pont tegnap beszélgettünk egy ismerősünkről, aki évek óta nem is jutott eszembe, rá egy órára összefutottam vele.

- Semmi nem történik véletlenül.

Oké, de akkor miért történik? Mi a közös oka? Mi a célja? Mit jelent? Ismerősöd is azt mondta „valami oka van annak, hogy sose hívnak vissza”. Valami, bármi, akármi, de hogy konkrétan mi? Nos… Hát azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy nem véletlen. De. Ha nem tudok előre vélekedni arról, hogy megtörténik-e az ismerőssel való összefutás, ha nem ad utólag sem valamiféle magyarázatot a „semmi nem történik véletlenül” kijelentés, akkor az miben is különbözik a véletlentől? Mi következik a „semmi nem történik véletlenül” kijelentésből?

~ ~ ~

Amúgy ezek az érdekes egybeesések annyira nem is érdekesek és a hozzájuk költött állítások általában nem is igazak. Ha valami az elvárt, szokásos módon történik, akkor a tudatunkban nem annyira kap fókuszt az esemény. Ha viszont valami szokatlan, esetleg ránk nézve valami nagyobb következménnyel járó eseményről van szó, az sokkal inkább tudatosul.

Pl. ha az embernek egyszer az az érzése támad, hogy mindig 23-at lát – perc, másodperc – , mikor ránéz az órára, az általában nem igaz. Emberünk valószínű nagyon sokszor ránéz az órára, kvázi reflexszerűen. De mikor nem 23-at lát, akkor azonnal el is felejti azt a tényt, hogy ránézett az órájára. Ha viszont 23-at lát, akkor az rögtön tudatossá válik, hogy „nézd, már megint”. Ez egyfajta megerősítési torzítás. Sőt az ember ha elhiszi, hogy mindig 23-at lát, akkor megerősítendő ezt a felfedezést az gy is be tudja csapni, és hajlamos gyakrabban ránézni az órára, mikor 23 perc közeleg az időérzékelése szerint. Ez nem tudatosul, de ha 18-kor nézel rá az órára, azt elfelejted, viszont az agyadnak kb. 5 perc múlva nem tudatos késztetése támad, hogy ránézzen az órára.

Így valószínű az sem igaz, hogy pont abban az 5 percben hívnak, mikor nincs a közeledben a telefon. Lehet az az 5 perc 10*5 perc is. És csak volt olyan, hogy éppen akkor hívtak, amikor nálad volt a telefon.

~ ~ ~

> Mondtam, hogy ennek csupán annyi az oka hogy mások alkalmasabbak mint én

Igen ez lehet ok.

> csak azt a munkát éppen másnak szánta az ég

Ez meg nem is annyira az okról, hanem inkább a célról szól. A két fogalom sokszor mosódik össze. Mikor valaki azt kérdezi, hogy „mi okból vagyunk itt a Földön”, akkor valójában nem az okot keresi. Az ok az, hogy a szüleid gyereket vállaltak. De igazából ilyenkor az ember nem azon gondolkodik, hogy mi okból vagyunk itt, hanem hogy mi végre, mi célból. Nyilván mikor Isten – vagy valamiféle felsőbb tudat, entitás – is belekerül a világképbe, akkor a kettő azonos, Isten az ok, mert Isten valamilyen céllal irányítja a világot úgy, ahogy. De ez így van? Hogy ki miben hisz, arról felesleges vitát nyitni.

Barátom, ha én elhinném, hogy direkt engem ver az isten, már kötélen lengenék.

Statisztikai valószínűségeket megszégyenítően vagyok peches.

Csak a legfrissebb:

Tavaly szeptemberben vettem egy használt kocsit. Ami rossz volt, kijavítottam, kikasztniztattam nagy pénzért, friss két év műszaki megcsinálva, már csak az új fényezés volt hátra, erre múlt héten totálkárra törték, miközben az út szélén állt.

És tudnám még sorolni, ezer ilyen történt, történik velem sorozatban.

Szóval Murphy bácsi rámült.

Viszont józanul gondolkodva, a mostani balesetnél, ha a kocsiban ülök, amikor történik, vagy előtte állok, nem két méterrel mellette, most vagy kórházban vagyok, vagy hűtött tepsiben.

És minden pechem olyan volt, utólag végiggondolva, hogy járhattam volna sokkal rosszabbul is.

"Egy (kicsit fura) ismerősöm azt mondta, hogy ez nem véletlen, hiszen valami oka van annak, hogy sose hívnak vissza a munkaadók."

Ez tutira így is van. És nem a sors ver. Te csinálsz rosszul valamit. Van youtube-on is rengeteg videó, hogyan kell sikeres eredményhez viselkedni állásinterjún. Utána tudsz nézni, milyen legyen egy hatásos önéletrajz.

Ha egy állásinterjún is ilyen Tiborc panasza jelleggel viselkedsz, mint itt, nem várj csodát.

Ez a vonzas törvenyere hajaz.

Azt teremted meg amire koncentralsz.

Ergo ha azon aggodsz hogy juj ha hivnak nehogy ne halljad, ez a szorongasod igazolodik be.

Exem is igy jart csak kocsival. A regi öreg autojaval soha semmi nem törtent de amikor vett egy ujat amire ugy vigyàz mint vmi himestojasra, annak neki mennek, parkolokban meghuzzàk, nem gyöz a biztositokhoz maszkalni meg intezkedni. Mert azok meg nem akarnak fizetni még a széljaradba is belekötnek.

Neki is megterem amitöl fél.

Hiszek abban hogy semmi sem történik véletlenül.

Ezzel a mondattal csupán az a baj, hogy 10 emberből legalább 8 úgy értelmezi, hogy minden valamilyen céllal történik velünk, míg én úgy, hogy minden, ami történik, valaminek az okozata.

Fantasztikus dolog egyébként elengedni a fantáziánkat, és kisütni, hogy mi történik akkor, hogyan változik a világ, ha Sz. J. egy sörrel többet iszik. Egy rövid példával megpróbálom illusztrálni, hogy mire gondolok.

Adva van tehát Sz.J., aki a nagy melegre való hivatkozással műszak után beül egy sörre, ám a végén kettő lesz belőle. Amikor hazaindul, merőben más emberekkel fog találkozni, mintha kellő önmérsékletet gyakorolva megállt volna egy sörnél, igaz? Miután más emberekkel találkozik, más ingerek, más behatások érik, de akikkel találkozik, azoknak a sorsa is megváltozik, és egész láncreakció indul be. Sz. J meglát egy csinos nőt, utánafordul. A nő azt gondolja, "micsoda seggfej", de közben nem figyel a lába elé, és megbotlik. Elesik, lezúzza a térdét. Az ügyeleten L.K. orvos tíz perccel később végez, így hazafelé pont összefut egy régi barátjával, aki megemlíti, hogy külföldre megy dolgozni. Mivel L.K.-nak is tetszik az ötlet, fél év múlva Angliába megment egy kisfiút a fulladástól. Csupán azért történet ez meg, mert valamikor Sz.J. egy sörrel többet ivott.

És persze itt nem áll meg a történet, hiszen ezer, meg ezer ember élete, sorsa változott meg attól a sörtől.

Én is azt kell, hogy mondjam nincsenek véletlenek , hanem minden okkal történik , az ok pedig Te saját magad vagy , hiába magyarázzák a nagytiszteletű tudós urak , hogy minden csak belemagyarázás , mert ők csak a tudományos oldalról tudják megközelíteni a dolgot,a racionalitás felől és nincs is ezzel semmi baj,végül is ők húzzák a fejlődés szekerét és viszik előre a világot , de itt ez egy határtudományos kérdés,

kevéssé publikált , és interdiszciplináris.

Az hogy Te magad vagy a probléma oka , nem azt jelenti , hogy rossz vagy és nem vagy alkalmas a dologra , hanem , hogy nagyon ráfókuszálsz ,mindig az a dolog jár a gondolataidban és ez kisugárzik és befolyásol tőled távol lévő embereket akikkel mégcsak nem is találkoztál , nem is ismered őket , de az adott interakcióban már eleve eldőlt a dolog , mert a ráparázásoddal számodra negatív irányba sodrod a dolgok menetét. (determinálod)

A te negatív gondolataid fognak érvényesülni , mert erősek és elnyomják a másik fél gondolatmenetét, pláne ha nem is gondol semmire ,csak vár 1 állásra jelentkezőt.

És ez minden élethelyzetre igaz , az előttem szólók felsoroltak sok mindent ,az autóvásárlástól a szociális helyzetekig.

Még állatokra is igaz ,gondold csak el ha idegesen és parázva közelítesz egy kutyához , hogy biztos megharap ,akkor az esetek nagy-többségében ,hacsak nem fegyelmezett a kutya, meg is fog harapni.

A megoldás pedig az , hogy bármit teszel ,

csak 1X foglalkozz vele és utána engedd el.

És persze minden tőled telhetőt megteszel , ha hívást vársz akkor magadnál tartod a telót, ha interjú előtt állsz akkor felkészül rá, ha társas kapcsolatra , ismerkedésre indulsz akkor szépítkezel de csak akkor foglalkozol vele amikor aktuális ,se előtte se utána.

Erre mondják , hogy a jelennek élj és ne foglalkozz azzal , hogy mi lesz , pláne azzal , hogy mi volt.

Ahogy mondják a mában élj a holnap majd foglalkozik magával, ami meg elmúlt azt már visszahozni nem lehet.